Kultúra – szabadidő

Nagyanyáink, anyáink szórakozását, időtöltését megismerhetjük elmondásaikból, vallomásaikból (Emlékezések). Társas együttléteiket, szórakozásaikat maguk és a szokások, hagyományok alakították, nem szólt még bele a média. Vasárnap délutánonként sétáltak, daloltak, beszélgettek, kirándultak a környéken a zöldbe, házaknál összejőve kártyáztak, társasjátékokat játszottak. A hétköznapok is megannyi lehetőséget adtak a munka mellett és közben a kellemes időtöltésre. A közös munkák (talufosztás, kukoricafosztás, szilvakapcsítás, bugakopolás, szüret, disznóölés, aratás) során alakultak és mélyültek a kapcsolatok fiúk-lányok, fiatalok-öregek, a közösség tagjai között.

A gyerekek játékai egyszerűek voltak, maguk vagy szüleik, nagyszüleik készítették őket. A mozgásos játékok (bigézés, kockázás, golyózás) ügyességüket, erejüket fejlesztették, csakúgy, mint a korán megkezdett, életkorukhoz és a családi munkamegosztáshoz alkalmazkodó munka. A játékszerek, szerepjátékaik, melyek a felnőtt világot képezték le, a közösség életét, szokásait, etikáját erősítették bennük.

Az 1950-60-70-es évek játékait összegyűjtöttem (megj. Carolfalve Karlsdorf Károlyfalva / alk.szerk. Hauser Z. 2001. p. 206-211.), a linkre kattintva is olvashatók.

A mindennapokat megszakították, színesítették a naptári ünnepekhez kapcsolódó szórakoztató szokások (pl. Péter-Pál-nap a Hordóskúton, húsvéti locsolkodás), s azok, melyeket maguk teremtettek, hogy önmagukat és a közösséget szórakoztassák: a színielőadások és a bálok. Később társultak ezekhez a sportesemények.

A bálok szokásos alkalmai a nagy ünnepek: húsvét, falubúcsú, farsang, szilveszter. Rendszerint a legények, fiúk szervezték meg, hívták a zenészeket, szedték a belépőjegyet. Régebben - még a hatvanas években is - a fiatalokat elkísérték a szüleik, s a teremben körberakott lócákról követték az eseményeket. (Szólássá vált Ilu néni rácsodálkozása a fiára: „Ó, Jani…”) Előfordult kísérőjelenségként a fiúk közti verekedés is. Egy nevezetes hajdan szomorú véget ért: Cilli Istvánt, a fiatal özvegyembert úgy sikerült megütnie Fejjel Józsefnek, hogy pár nap múlva meghalt a szerencsétlen, mert nem kérte fel táncolni későbbi gyilkosa megesett húgát.

Később megváltozott a táncmulatságok jellege, kezdve az ifjúsági klub táncestéivel, folytatva a 80-as 90-es évek diszkóin át a mai bulikig. A beat-korszakban nálunk is alakult rövid életű beat-zenekar.

A színielőadásokat pap, kántor, papnak tanuló falusi fiú (Burger György), vagy arra rátermett fiatalember (Deutsch Ignác /Gliba/, Lauber József) tanította be. Akadt köztük didaktikus jelenet, egyfelvonásos, de egész estés előadás is, főleg népszínmű.

A 70-es-80-as években a KISZ-esek adtak elő színdarabokat és irodalmi műsorokat különböző ünnepi alkalmakra.

A KISZ-esek sok kellemes időt töltöttek együtt. Klubélet folyt, társasjátékokkal, közös kirándulások voltak, pl. a Szegedi Ifjúsági Napokra, ahol szabadtéri előadásokat, beat-koncertet néztek a város nevezetességein kívül.

Anyák napjára, öregek napjára és más különböző alkalmakra rendszerint a tanítók, tanító nénik készítettek műsort a gyerekekkel.

1950-es évek

1970-es évek 2000-es évek

Általában a tanító, tanítónéni szervezte a nagy „heppeningeket” a szabadban, a gyönyörű kirándulóhelyeken a falu egész népének: majálist, Madarak és fák napját a Hordóskúton vagy a Borsos-pincéknél, a Kalajkában, később a Teleki-kertben, a Disznólegelőn.

1950-es évek eleje

1980-as évek

A kirándulás kedves családi-baráti program volt mindig is a falu-környék szép kirándulóhelyeire.

1950-es évek

1960-as évek

1980-as évek

A 10-14 éves korosztály szabadidő-szervezésében anno az 1970-1980-as években óriási szerepet játszott az úttörőmozgalom, pontosabban az osztályonként szervezett őrsök. Minden héten egy délután örsi foglalkozást tartottunk, változatos programokkal, leginkább a szabadban kirándulva, játszva, szánkózva, ősszel a hősök sírját rendbetéve, tavasszal a Hordóskutat kitisztítva, segítve az öregeknek, stb, stb.

A szüreti felvonulás ma sem maradhat el, s ebben az utóbbi időben már nem(csak) a fiatalok és gyerekek vesznek részt, de a felnőtt néptáncosok és az asszonykórus is.

1930-as évek

1970-es évek

1980-as évek

2000-es évek

A táncegyüttes – gyerek és felnőtt – Horváth Csaba sátoraljaújhelyi néptáncos vezetésével, és az asszonykórus – mint a kisebbségi önkormányzat csoportjai - évek óta nagy kedvvel és mindig jobb formában működnek, minden ünnepi alkalomra szolgálnak műsorral, sőt finom vacsorával, melyet maguk készítenek el. A faluünnepen 2001. augusztusában például meghívtak minden faluból elszármazottat, s vendégül is látták őket, töltött káposztával és sváb paszulygaluskával. A kisebbségi önkormányzat helyiségét konyhával szerelték fel, s a helyiségben mindenféle rendezvénynek, akár családi ünnepeknek is szívesen helyt adnak.

Itt kapott helyet 2004-ben a kézimunka kiállítás is.

Az ünnepségek – farsang, szilveszter, öregek napja – az utóbbi években általában a helyi csoportok (óvodások, táncosok, asszonykar) műsorából, a kisebbségi önkormányzat által adott vacsorából és azt követő táncmulatságból állnak. Résztvétel temészetesen résztvételi díjjal, így akik csak a műsort néznék meg szívesen, azok elmaradnak.
A városi önkormányzat is kiveszi a részét a rendezvényszervezésből: itthon vagy az újhelyi művelődési házban ad műsort hivatásos művészekkel az időskorúaknak, s vendégeli meg őket állófogadással.

Farsang, 2006

Remélhetőleg új hagyomány indult el a 2008-as Nyitott pincék rendezvénnyel. Különleges színfoltjai a falunak a pincesorok, s a pincézés mindig is kedves időtöltése volt a falusiaknak. Bár a klasszikus szőlőművelés végével a pincék egy része is elhagyatottá vált, más részük új életre kelt, s most a nagyvilágnak is meg akarja mutatni magát. Az eseményre augusztusban, a zempléni nemzetközi néptánctalálkozó idején kerül sor, s a kóstoló előtt egy külföldi tánccsoport és a saját táncosaink adnak színvonalas műsort.

Az olvasás, mint időtöltés kevésbé volt jellemző, a könyv alig-alig fordult elő a paraszti házban. Idő sem nagyon volt rá az állandó elfoglaltságot adó mezőgazdasági munka mellett, a villany felgyulladásáig az esték sem voltak alkalmasak erre. Mégis voltak olvasó emberek, ezek közt valószínűleg a meglévő kevés könyv járt kézről kézre. Lendíthetett volna ezen az ötvenes-hatvanas évek nagy népkönyvtári mozgalma. Károlyfalván is alakult községi könyvtár, a Tanácsháza épületében kapott helyet egy szobában, üvegesszekrényekben. 1977-ban 1800 kötetből állt az állomány. A tanító volt a könyvtáros, heti egy délután tartott nyitva. Emlékeim szerint a látogatói gyerekek és fiatalok voltak, néhány felnőtt volt csak rendszeres kölcsönző, pld. a postás Butkai Mihály. A rendszerváltás sok mindennel együtt ezt a kis könyvtárat is megszüntette. A könyvállományt valószínűleg betárolták előbb az újhelyi raktárba, majd kiselejteződött, elenyészett. Most az újhelyi és pataki városi könyvtár a legközelebbi kölcsönzőhelyek, s a gyerekeknek az iskolai könyvtárak. Érdemes lenne közelebb hozni a kölcsönkönyvet. Az újhelyi városi könyvtárnak illetve fenntartójának kellene valamilyen megoldást találni, pld. mozgókönyvtári ellátást, hiszen az önkormányzatok részére törvény írja elő a lakosok közkönyvtári ellátását kötelezettségként.

A mozi évtizedekig szórakoztatta vasárnap esténként a falu népét. Sokáig Hercegkútról járt a mozis lovaskocsival, s az iskolában volt a vetítés. Később a tanácsháza kultúrtermében, s a mozigépész Brogli Ignác (Drusza bácsi) volt. A filmplakátok Deutsch Flóri bácsi kamrájának tűzfalára voltak kitűzve, vasárnap délelőtt a miséről jövet megszemlélhette a közönség. A belépődíj 2-3 Ft volt. Természetesen keskenyfilmvetítés volt, a mozihálózat küldte a filmeket három tekercsben, tehát két szünettel vetítették. Sokszor állította meg filmszakadás is a vetítést. A közönség nagyobb része a fiatalság volt, de felnőttek is gyakran jöttek. A világ fordulása a kis falusi mozit is elsodorta.

Trifonovné Karajz Borbála, 2010