Iskolatörténet
(A felvételeket Nevelős Ágoston
készítette 1935-ben, rendelkezésre bocsátotta Nevelős Zoltán 2014-ben)
(A felvétel készítési ideje ismeretlen,
lelőhelye: károlyfalvi parókia)
Az
iskolát 1863-ban építették, azelőtt egy értelmes ember, a schulmeister a
házaknál tanította a gyerekeket. Az iskola egy, később két tantermes volt, majd
két tanítólakás is épült az udvarban. A tantermek alapterülete 96 m2. Az építés
összköltsége 5260 korona és 60 fillér volt. A költségek nagy részét a római
katolikus egyházközösség vállalta magára, de a falu közössége is besegített.[1]
Az
első tanító Nevelős Adolf volt (1863-1889). A tanítót, aki egyúttal
kántor is volt, a község előljárósága fogadta, az egyházközség
képviselőtestülete jóváhagyásával, tanítói lakást és un. párbért biztosított
neki juttatásként. A tanitó tekintélyes ember volt a faluban, akit minden
ünnepségre meghívtak, s ott ünnepi beszédet, felköszöntőt illett mondania.
Ugyanakkor meg kellett becsülnie magát, mert a falu „szelleme” nem kegyelmezett annak, akire megharagudott. „Ha megszentül is
az ember, akkor is lesz a tanító ellen valami kifogás. Ez már a tanító sorsa” -
írja le atyja szavait visszemlékezéseiben Nevelős Adolf fia.[2] A
tanítás német nyelven folyt. De Nevelős Adolf „ harmincévi tanítása idején mindenki
megtanult magyarul az iskolában. Ősi szokásaikat megtartották ugyan, otthon is
svábul diskuráltak, de az iskolás gyerekekkel csak magyarul beszéltek.” A következő
évtizedekben a tanítás nyelve fokozatosan teljesen magyar lett. „Jártunk
iskolába, a reggeli imádság után elmondtuk közösen az egyszeregyet, hazánk fő
folyóit, továbbá a hegyeket, a nagy városokat és így tovább” – foglalja össze
az iskolai napokat a tanító úr fia. A testi fenyítés megengedett volt abban
az időben. „Az igen derék, becsületes fiú volt az iskolában, bár
egyszer-kétszer elnadrágoltam” – mondja Nevelős Adolf egyik volt tanítványáról. A
tanfelügyelői látogatások rendre hiányolták, hogy tavasztól őszig kevés gyerek
jár az iskolába, a bíró olykor meg is büntette a hiányzó gyermekek szüleit. A
tanítást minden tanév végén ünnepélyes vizsga zárta le egy vasárnap délután,
ahol a gyerekek az egész falu érdeklődő közönsége, s a pataki tisztelendó úr
előtt számoltak be a szerzett tudásról, felelgetve a tanító kérdéseire.[3]
1876-ban 30 tanköteles korú gyermek volt. 12 éves korukig jártak a hat
osztályos elemi iskolába. Utána a nagyobb gyerekek még un. gazdasági ismétlő
iskolába jártak néhány évig, azután kaptak végbizonyítványt.
Ismeretes Terebessy László 1914-es órarendje, melyből kitűnik, milyen
erőfeszítést jelentett 6 osztály egyidejű tanítása egy tanító által.[4]
A tanítás délelőtt és délután is folyt, közben 2 órás ebédszünettel. Ekkor 3 féle osztályzat volt mind a
magaviselet mind az előmenetel értékelésére: 1-2-3, s az 1-es volt a jó. Az
elemi iskola 1914-ig egytanítós népiskolaként működött, a továbbiakban két
osztályban folyt a tanítás. A kántortanítónak más, a kántorsággal járó
kötelességei is voltak, pl. a húsvéti passió betanítása, az elsőáldozók
felkészítése, jegyesoktatás a házasuló fiatal pároknak. Witek Imre 1910-es
tanítói díjleveléből kiderül, hogy fizetése két részből állt: tanítói és
kántori fizetés, s megillette még faizási és legeltetési jog a község közös
erdejéből, s 3 vékás szántóföld-használat.[5]
A községben iskolaszék működött, mely a működtető egyházzal közösen döntött a
tanító személyéről és díjazásáról is. 1923-ban az iskolaszék tagjai: Deutch
Ferencz, ifj. Deutch József, Schmiedt József, Brogli Ferencz, középső Rák
Márton, Rák Márton, Suták György és Hoffmann Ignácz. Póttagok Hauzer Ignáczot
és alsó Rák Márton.[6]
Az
iskola teljes megszűnéséig, 1983-ig harmincan tanítottak az iskolában. Az
1930-as években – a nyári szünetekben – Vágvölgyi Mária vezetésével
óvoda is működött a faluban (bár nem az iskolában, hanem a kocsma- és bolt
épületében lévő „Teremben”).
Károlyfalva község tanítói
|
Nevelős
Adolf (1840-….) |
1863-1889 |
26 évig (fia, Nevelős Gyula emlékei szerint
„harminc esztendőn keresztül”) |
|
Nevelős
Lajos |
1889 |
|
|
Sitrek Endre |
1890-1895 |
|
|
Steczik
József |
1896-1900 |
|
|
Boros József |
1901-1907 |
|
|
Kelemen
Ferenc |
1908-1909 |
|
|
Vitek Imre |
1908-1909 |
|
|
Kelemen
Ferenc |
1912-1913 |
|
|
Podszedly
Béla |
1913 |
|
|
Bodszedli
László (?) |
1914-1915 |
|
|
Terebessy
László |
1914-1928 |
14 évig |
|
Terebesi
István (?) (1905-1974) |
||
|
Kovács
Béláné Országh Erzsébet |
1927-1938 |
11 évig |
|
Petro János |
1929-1935 |
|
|
1929-1949 |
20 évig |
|
|
Kovács
Lajosné |
1936-1938 |
|
|
Ardai
Katalin |
193? |
|
|
Szűcsné
Heringh Ilona |
1939-1951 |
12 évig |
|
Örkény Ilona |
1949-1950 |
|
|
Létray Irén
(később Bartus Ignácné) |
1950-1951 |
|
|
Blazsevácz
Lajosné |
1950 |
|
|
Bencs
Lászlóné |
1950?-1960? |
|
|
Fritshe
Stefánia (később Szabóné) |
1950-1951 |
|
|
Takács
Mihály (1896-1966) |
1952-1964 |
12 évig |
|
Pongrácz
József |
1953 |
|
|
Jaskó Sándor |
1956-1960 |
|
|
Vass László |
1957 |
|
|
Mátrai
Lászlóné |
1960-1962 |
|
|
Urbán Éva |
1960-1977 |
17 évig |
|
Nagy Anna
(később Brogli Vendelné) |
1964-1983 |
19 évig |
1938-ban,
amikor Kovács Béláné Országh Erzsébet nyugdíjba ment, a meghírdetett tanítói
állásra 15-en jelentkeztek,valamennyien nők, kik közül az iskolaszék Heringh
Ilonát választotta.
Az 1938-as leltár meglepően sok taneszközt sorol fel: pl. 32 bibliai kép, 16
történelmi kép, 16 természetrajzi kép, 22 fali olvasótábla, 1 mértéktábla, 1
fali egyszeregy, 5 fajta térkép, 1 földgömb, 2 számológép, harmónium, 80
kézimunka-mintatárgy, 60 rajz-mintalap, 1 óralap, 11 tanítói kézikönyv és 131
kölcsönkönyv a gyerekeknek (24 cím).
1942-ben
a tanfelügyelői látogatás jegyzőkönyve dicsérően szól Kovács Lajos
munkájáról (akár az 1938-as is), a gyakorlókertről, a kiválóan fegyelmezett,
tiszta és udvarias gyermekekről, akiken meglátszik a „minden irányú nevelés.
Olvasási készségük jó, trianoni veszteségeinkről és a most dúló háborúról
megfelelő ismeretekkel rendelkeznek”. Még élő tanítványai megbecsüléssel
emlékeznek a szigorú, de jó tanító úrra, aki megírta a falu történetét is. A tanulók létszáma egyébként
ebben a tanévben volt a legtöbb: 101 fő.
A kép 1932 körül készült az általa
hittanra oktatott elsőáldozókkal
Frei György,
Kisgáti Sándor (Náni Sanyi), Bartus József (Danyi), Burger György, Hochvárt
Bertalan, Lauber Ignác, Frei Margit, Deutsch (Mici) Kati, Velti Éva, Brogli (Pokoly)
Marika, Hochvárt (Tóni Pista) Margit, Oszif Rozália, Cilli Katalin, Dávid Irén,
(elől) Schmiedt (Khédi) Margit
1948-ban az
iskolát államosították. Ez nem ment végbe zökkenőmentesen. Kovács Lajosnak
nézeteltérése támadt a képviselőtestülettel és az egyháztanáccsal is, és
1949-ben megvált a falutól.
A tanítók a lakáson és a járandóságon kívül szántóföldet is kaptak a
továbbiakban is a községtől.
Iskolás fiúk
1950 körül Létray Irén tanítónővel
Állnak:
Jaskó József, Hauser Imre (Nyimi), Burger (Liba) Gyuri, Létray Irén tanítónő,
Bodnár György, Nezáczki Ignác (Zsiga), Burger Zoltán
Ülnek:
?, Hochvárt Vendel (Rudi), Karajz Anti, Frei Albert, Velti János (Kákó), Tóth
Imre (Penna Imre), Husóczki Zoltán, Schmidt József (Buli Jozu)
Lenn: Deutsch Flórián (Maki)
Az iskolában mindvégig
osztatlan tanítás folyt. Amíg a tanulók egyik csoportjával aktívan foglalkozott
a tanító, a másik csoport önállóan, csendben oldotta meg a kapott gyakorló
feladatokat. Ez a nyugodt tempó nagyon alkalmas volt arra, hogy az alapvető
írási-, olvasási-, számolási készségek kialakuljanak és rögzüljenek. Bár a
tanítónak a mainál sokkal nagyobb tekintélye volt az egész falu előtt, a testi
fenyítés általános fegyelmezőeszköz volt még az 1960-as években is, igaz akkor
már szelídebb formákban. A tanító a fiúkkal vágatott mogyorófavesszőt, hogy
aztán elsőként rajtuk próbálja ki, fenékre vagy tenyérre. A hosszú vonalzó is
nagyon alkalmas volt „körmös” adására. Ha a kezükkel éppen nem volt feladatuk a
tanulóknak, hátratett kézzel kellett ülniük a padban, vagy bal kéz hátra, jobb
kéz mutatóujj a szájra. Gyakori volt a
sarokbaállítás, előfordult a térdepeltetés. A leckével el nem készülő diákokat
a tanítás után „bezárták”, ott kellett maradni, míg el nem készült az írásbeli
feladattal, meg nem tanulta a feladott verset. S a tanító ezt nem túlmunkaként
élte meg, hanem a szükséges fegyelmezőeszközként alkalmazta. A „legrosszabbak,
legbutábbak”, a túlkoros évismétlők hátra kerültek a „szamárpadba”. A
tornaórákat vagy a tanteremben, vagy - ha az idő lehetővé tette - az
iskolaudvaron vagy a futballpályán tartották. Kovács Lajos idejében
tornavizsgákat is tartottak a Tábla nevű határrészen. Lakóhelyismeret vagy
környezetismeret órákon bebarangolták a falut s környékét, azon túl, hogy akkor
a gyerekek földművelő szüleik mellett dolgozva, s szabadidőben valóban
szabadjára engedve – s a szabadidőt nem tévé vagy számítógép előtt töltve – a
környék minden zegét-zugát megismerték. Kovács Lajos tanító maketten
elkészítette az egész falu kicsi mását. Az órák közötti szünetekben a gyerekek
a tanítóval együtt körjátékokat, s egyéb társas játékokat játszottak. Hazafelé
szépen párban mentek a tanulók, s kórusban köszöntek a felnőtteknek. Utolsó tanítási napon azonban az utca
közepén, füzeteiket apró papírgaluskává szaggatva és szétszórva örültek a
szünidő kezdetének.
Blazsevácz
Lajosné tanítványaival 1950-ben
Állnak: Jaskó Marci, Schmidt Márton (Vihar), a tanítónő, Frei Márton
(Puka), Fejjel Imi (Zizzencs), Bodnár György
Ülnek:
Velti József (Kákó Jozu), Hochvárt István (Rudi Pisti), Jaskó László, Deutsch
Zsuzsa (Cuzi), Hochvárt Mária (Tópil Marika), Deutsch Teréz, Hochvárt Magda
(Tópil Magda), Rák Mária (Bérces Mari), Naán Évi, Rák Katalin (Bérces Kati)
Sokat
kirándultak a gyerekekkel a környező szép helyekre: a Borsos-pincékhez, a
Kalajka-völgybe, a Hordóskúthoz. Itt tartottak iskolai ünnepeket,
rendezvényeket is, pl. a Madarak és fák napját, majálist.
A jobb tanulók továbbtanulását a tanítók mindig szorgalmazták, segítették, pl.
Hauser (később Hites) Ignác papi pályáját az őt elindító Kelemen tanító úr a
későbbiekben is követte. A 20. sz. első felében a jobb diákokból többnyire pap
lett, aztán már szélesebb a paletta. A tehetősebb, igényesebb szülők is
törekedtek jó képességű gyermekeiket taníttatni, a század közepefelé már egyre
több lánygyermek is tovább megy a városi polgári iskolába (Brogli Mária,
Deutsch Mária és Magdolna, Winkler Emma).
1962-ben körzetesítették az iskolákat. Ezután csak az alsótagozat maradt a faluban, a felsősök a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Körzeti Iskolába jártak kisvonattal, a rudabányácski és széphalmi gyerekekkel együtt. Az utolsó tanító Brogli Vendelné Nagy Anna.
Nagy Anna tanítványaival 1965-ben
Bartus
Pali, Rendes Jóska, Rák Lajos, Rendes Marci, Rák Jóska, Tóth János
Tóth Ibi, Stumpf
Kati, Fejjel Kati, ..., Nezáczki Anci, Burger Marika, Hauser Marika, Brogli
Cecil, Hochvárt Berti, Brogli Marika, Hauser Barna (Szamó)
Cilli Jani,
Stumpf Imre, Cilli Bálint, Burger Barna, Hauser György, Bartus Laci
Vasgyűjtés csacsival, 1977 körül, az
1968-as születésűek
(A csacsin Fejjel Erika, a kordén
többek között Karajz Nóri, Frei Zsuzsa)
1983-tól megszűnt a tanítás, 1993-tól óvoda kezdte meg működését az épületben. Az óvoda színvonalas, népszerű voltát mutatja az utóbbi években, hogy az alacsony falusi gyereklétszám ellenére az óvoda teltházas, ugyanis az újhelyi szülők is szívesen hozzák gyermekeiket a közeli falusi óvodába. 2007-ben a német nemzetiség országos bázisóvodája lett az intézmény. Óvónők: Tóth Lajosné Marika és Miczák Katalin. Dadák: Szűcs Istvánné Tóth Erzsébet, Balogh Sándorné Ica, karbantartó: Szűcs István. Az óvodások minden falusi ünnepségen műsorral vesznek részt, s nemzetiségi óvodához méltóan ismerkednek a gyérülő népszokásokkal.
1997 körül
2005-2007
