Viselettörténet Károlyfalván a 20. század folyamán

A falu lakói svábok, az 1750-es években települtek a később Károlyfalvának nevezett helyre a sárospataki határban. Fotók, amelyek alapján viseletük rekonstruálható, csak a 20. század folyamán készültek a falu lakóiról. Azonban feltételezhető, hogy a 20. század eleji viselet nem sokban különbözhetett a 19. századitól, hisz az életmód, életforma is csak lassan változott. Nyelvüket is őrizték, s feltehetően ruházatukban is ragaszkodtak a hagyományos, Fekete-erdő vidékéről hozott sváb viselethez. A változás, teljes átalakulás a 20. század folyamán ment végbe fokozatosan. Ennek elemeit veszem számba, korosztályonként, nemenként, főleg a családoknál fellelhető fényképanyagra, s személyes emlékezésekre támaszkodva.

Kisbabák

Ma már teljesen kimegy a divatból a pólya, esetleg abban viszik az újszülöttet keresztelni, s lehet, hogy csak akkor van benne, de még egy generációval ezelőtt is az újszülötteket pólyába tették, és több hónapig ez volt a babák öltözéke, alatta hátul nyitott megkötős kis babainggel és természetesen textilpelenkával, guminadrággal. A most ismert pólya elődje egy közönséges négyszögletes párna, amelynek az egyik sarka szebben, fodorral volt kiképezve a fej számára. Nem viselet, de itt említem meg, hogy a szántóföldre, szőlőbe kivitt kisbabának rengőt (ponyvát) kötöttek egy erős faágra, vagy a földbe szúrt két karóra, s abban töltötte az időt a baba két szoptatás között.

1940-es évek (Bognár ….) 1968 (Karajz Nóri)

Kislányok

A kislányok ünneplős ruhája nem sokat változott a múlt század folyamán. Derékban vagy mell alatt vágott, húzott, széles aljú, ujjatlan, rövid vagy hosszú ujjú ruhácskák más-más díszítéssel: fodorral, piével, farkasfoggal, darázsolással, rátett gallérral, behúzott gombbal. Ünnepségeken, ünnepeken „magyar” ruha. Elő-előfordul hímzett magyar blúz vagy tiroli szoknya is. A derékban elvágott, húzott vagy rakott aljú hosszúujjú szövetruha is gyakori. A 1960-as évekig masni a hajban: a varkocs végén, a fejtetőre tűzött kakasban vagy a simán oldalra csatolt hajban is. A lábon harisnya „kötőlivel” vagy harisnyatartóval, nyáron fehér zokni. Ha nadrágos együttes, az kötött. (A képen látható lehet, hogy amerikai rokonok csomagjából származik). Az ötvenes években ünnepi viselet a matrózruha lányoknak is, fiúknak is. Főképp iskolai ünnepi viselet a sötétkék rakott szoknya fehér blúzzal, nájlonblúzzal. Könnyű nyári viselet a mintás karton húzott szoknya fehér blúzzal. A 70-es évektől a csupán nadrágos viselet is általánossá válik a lányok közt. A század vége felé könnyed nyári viselet a póló kis szoknyával vagy rövidnadrággal.

Magyar ruha még meglévő darabjai Katus néni komódjában

1920-as évek (Pos Mari, Csere Kati)

1930-as évek (Velti Éva, Kisgáti Katalin, Hauser Katalin, Deutsch Lénuka,

Deutsch Monika, Rák Terézia és Magdus)

1940-es évek (Karajz Évi, Kopasz Annus és Mari, Sós Juliska, Deutsch /Gliba/ Magda)

(A Deutsch testvérek: Mari, Marimagda és Cuzi)

1950-es évek (Szócsin Márta, Karajz Margit, Brogli Kata, Karajz Bonci és Margit)

1950-es évek (Burger György mellett Burger Gizi, Burger Ági [Jobbik], Burger Ági [Kakas], Deutsch Magdi;

újra Deutsch Magdi, Nezáczki Klári)

1960-as évek (Szócsin Márta, Karajz Bonci, Hauser Marika)

1970-es évek (Hauser Emília, Karajz Nóri, Frei Zsuzsa)

A hétköznapi viselet a század első felében a kevés fotó alapján igazán csinos: húzott aljú bő ruha, rajta kötény, hidegben kabátka, fejkendő, kiscsizma. Ha jobb az idő, mezítlábaskodnak, még/már a március 15-ei ünnepségre is mezítláb mennek. A fehérnemű szegényes vagy semmilyen: télen barna barhent hátul nyitott kezeslábas, nyáron semmi (idős néni elmondása szerint akkor varrtak neki először bugyit, amikor színpadon szerepelt.) Később a szegény ötvenes években már kevésbé sikkesek, főleg hideg időben: a kislányokra a szoknya alá nadrágot húznak, leginkább mackónadrágot, fejükön sapka vagy kendő. Még mindig divat a csinos kötény. Kánikulában kislányokon, kisfiúkon is napozó. Iskolába a 60-as 70-es években köpenyben járnak, amely különféle szabásokban, legombolható ujjal is kapható, fehér cserélhető gallérral csinos és praktikus viselet. A századvég általános falusi női viselete, az otthonka a gyerekeken is előfordul. Hasonlóképpen egyenviselet a 80-as években a cicanadrág.

Végül: minden idők mindenféle hajviselete szép volt, ha akkor esetleg nem is úgy láttuk. A gyerekeket nem lehet elcsúfítni sem a kakassal, sem az oldalra csatolt hajjal, sem az óriás masnival, sem varkoccsal – bájosak mindenféleképp.

1925 (Burger Rozália (Tejcse Rózi), Frei Katalin (Gúnár Kati))

1940-es évek (egy a Brogli lányok közül, Deutsch Eta és Cuzi)

1950-es évek (????, Cilli Magda, ?, Deutsch Angi, ?, Deutsch Magdi)

1960-as évek (Brogli Kata, s közbül a Fejjel-lányok: Kati, Anci és Irén – bámészkodók Kopasz Annus esküvőjén)

1970-es évek (Burger Anikó, Karajz Nóri)

1970-es-80-as évek – nyáron napozóban (?, Burger Editke, Szócsi Éva és Erika)

1970-es,1980-as évek - kötény, iskolaköpeny, otthonka, cicanadrág (?. Nezáczki Anci, Jenei Andi, Trifonov Dóra)

--------------------------------------------------------------------------------------------

Kisfiúk

A kicsiknél gyakori az összegombolható alsó és felsőrész a praktikum miatt. A nagyobb fiúk ünneplős ruhája a nagyokét formázza: ing, öltönykabát és nadrág, legfeljebb nem hosszú, hanem rövid vagy térdig érő, nadrágtartóval. Az öltöny több évre szól, kezdetben óriási, aztán egyre kisebb rajtuk. A háború előtt, alatt Bocskai vagy Bocskai-szerű ruha. A lábon zokni vagy harisnya, a rövidnadrág természetesen kantáros. Az ötvenes években feldobja az öltözéket az amerikai csomagból származó mellény, vagy az óvodástáska. Később a rövidnadrág kötött lesz, az ing helyett galléros, színes felső, és átveszi az uralmat a pulóver.

1930 körül Hochvárt (Kisgáti) Sándor Bocskai ruhában

1940-es évek (Karajz Anti, Burger Laci, Hauser Zoli, Burger Náci, ??, Brogli Vendel, ?)

1950-es évek (???, Brogli Pisti)

Rák Dénes ünnepi matrózruhája – ki tudja, milyen régi és hányan hordták már, a vékony fehér ing agyon van stoppolva és foltozva. A kék ruha rendkívül kemény anyag, nagyon kényelmetlen viselet lehetett.

1950-es évek (Bartus Pista, Bartus Pista és Imre, Rák Dénes 2x, Lauber Imre)

1960-as évek (Schmiedt Gabi és Frei Laci)

1970-es évek (Karajz István és Árpád) 1990-es évek (Kalán Peti és Jani)

A század legelején a kisfiúk hétköznapi viselete is a felnőttekét utánozza: még viselik a bő vászongatyát, kis mellénnyel, kalappal. Nagyon mutatós. Hidegben nadrágot, bőrcsizmát, ujjast húznak, fejükre siltes sapkát, kalapot vagy kucsmát tesznek. Később a bőrcsizmácskából egészcipő vagy gumicsizma lesz, a fejfedőből svájci sapka, kötött sapka. Kisbabák fején kétcsúcsos cicasapka. Az egészcipőre az ötvenes években a tehetősebb szülők szép fehér hócipőt adtak. Kisgyerekek téli alsó viselete a kezes-lábas: a hátul nyitott overall barna cirkás barhent anyagból. Alighanem minden gyerek utálta. Nyáron a totyogók napozóban, a nagyobbak klottgatyában töltik a napokat, mezítláb, felül ing vagy amerikai csomagból származó póló. Később egyszerűsített megoldás a harisnyanadrág pólóval. Ha hűvösebb van, a mackó az egyenviselet.

1903 körül (Deutsch Márton - 1920-as évek (?, Deutsch Ignác-Gliba?, ?) - 1940-es évek (Rák Jozu, Kopasz testvérek)

1950-es évek (Cuju, Bartus Imre, Brogli Laci és Bartus Imre, Rák Dénes, Bartus István)

1960-as évek (???, Cilli Jani, ???, Rák Jóska)

1960-as évek (Hauser Imre, Karajz Barnus, Karajz István, Nóri és Árpád)

1970-es évek (Karajz István)

Leányok

A leányok hétköznapi viseletéről nehezebb képet alkotni, a fényképezkedés nem volt még hétköznapi dolog. Műteremben, kiöltözve, vagy vasárnap délután a zöldben fényképezkedtek. A századelőn, a 20-as években fehérben lefényképezett lányok valószínűleg a hagyományos sváb lányviseletet hordják: bő fehér szoknya, mívesen megvarrt és díszített, testre szabott, elől gombos, állógalléros, hosszú ujjú fehér blúz. Hajuk simán hátratűzve, valószínűleg befonva, vagy kis kontyban, kezükben imakönyv. A negyvenes évek leányai vidám aprómintás, derékban szabott, térd alá érő, rövid, buggyos ujjú kartonruhákban, hosszú copffal vagy kis konttyal álltak a felvevőgép elé, virággal, zöld ággal a kezükben. A sötét ünneplőruhát szép fehér gallérokkal egyénítik. Hivatalos ünnepre fehér blúzt, sötét szoknyát vesznek. Később mellény is kerül hozzá. Lábukon fehér bokazokni. A hétköznapi viselet is valószínűleg hasonló, csak egyszerűbb változatokban és köténnyel.

Az ötvenes évek nagy divatja a bő húzott szoknya japánujjú fehér blúzzal, széles övvel és a rövidre vágott ún. körhaj. Az egészruhák derékban szabottak, könnyedek, csinosak. A hatvanas években szűkítő varrással adják meg a ruha formáját, és zsabóval díszítik. Szélesedik a fazonok skálája, s a későbbiekben egyre kevésbé válik el a hétköznapi és az ünnepi viselet, s egyre inkább urbanizálódik a falusiak öltözéke is. Megjelennek a pulóveres-lastexnadrágos-napszemüveges, hosszúhajú lányok, később a rövidhajúak, trapéznadrágosak, miniszoknyásak, forrónadrágosak, farmernadrágosak, és így tovább… S a fényképezőgép előtti pózok is egyre lazábbak.

1918 (Deutsch Róza, Burger György pap édesanyja)

1920-as évek (Hochvárt Katalin, Hauser Mária, Brogli Brigitta, s újra Hauser Mária)

1940-es évek (Burger és Deutsch Katalin, Hauser Manya, Hochvárt Rozália, Deutsch Margit, Rák Léna, Hochvárt Rozália, Velti Katalin, Rák (Mátyás) Mari, Deutsch Margit (Gizi))

1940-es évek (Schmidt Margit, Deutsch Margit (Gizi), Tóth Bözsi, Winkler Emma, Rák Mari és Magdus, Hauser Katalin, Winkler Emma)

(Karajz Évi, Deutsch Magdolna, Brogli Mariska, Rák Évi - Burger György pap leányokkal 1955)

1950-es évek eleje szigorú ünneplője nyáron (Rák Évi, Schmidt Katalin (Buli Kati), Deutsch Mária, Brogli Mariska, Deutsch Magda (Marimagda), Karajz Évi, és télen (? Brogli Rózika és Marika, Deutsch Évi)

1950-es évek (?, Burger Mária, ?,Deutsch Magda, Rák Katalin, Pinka Kati, Koritár Kató, Kopasz Annus)

1950-es évek (Brogli Marika és Rózika, Kopasz Annus és Koritár Kató, Kopasz Annus)

1960-as évek (Gál Kati és Koritár Kató, Burger Gizi és Deutsch Cuzi,
Deutsch Magdiék, Velti Valiék)

1970-es évek (Brogli Kata, Karajz Bonci, Brogli Marika, Lauber Katica, Hauser Mária és Emília)

1980-as évek (Karajz Nóri, Hauser Emília)

--------------------------------------------------------------------------------------------

Asszonyok

Az asszonyok ünnepi viselete a századelőn még kétrészes: finom anyagból készült bő szoknya, gazdagon díszített, szép vonalú, csinos felsőrésszel, fiataloknál világosabb színekben, idősebbeknél sötétben, feketében. Nem feltétlenül kötnek kendőt, ha igen, inkább világos delénkendőt, később nylonkendőt. A blúzok később egyszerűsödnek, de a gallér szép, hímzett. A huszas-harmincas években a városi viselet is megjelenik: rakott szoknya, bő hosszított blúzzal, masnival, vagy bő, csípőben vágott ruha – inkább a fiatalabbak körében, és talán azon családokban, akiknek Amerikában vannak kivándorolt hozzátartozóik.. Az ötvenes években már derékban szabott egészruhákban járnak, egyszínűben vagy vidámabb mintásban. Ezeket is kézelő, fehér gallér, szép gomb, ráncolás, stb díszíti. Igazi ünnepi alkalmakkor (primícia, lakodalom) elegáns fekete ruhába öltöznek, gyönyörű fehér gallért tesznek rá, s szakácsnőként az egyszerű rombusz formájú madeirás szakácskötényt e szép ruhák elé kötik. Kifejezetten elegánsak. A hajviselet is szép: hátratűzött konty vagy rövid körhaj. Az ötvenes években megjelenik a kosztüm is. Az egészruha derékban elvágott, s csinosan ráncolással adják meg a mellbőséget. A későbbiekben az asszonyok inkább szűkítő varrással szabott egész ruhákat hordanak.

1920-as évek
Hochvárt Ferenczné Hochvárt Fülöpné gyermekeivel Deutsch Zsuzsanna, Rozália és Ignác

1920-as (Hauser Ignácné, Rák Mártonné, Deutsch Mártonné) ,-30-as évek (Deutsch Flóriánné)

40-es évek (Karajz Antalné, Burger Józsefné)

1950-es évek (Bartus Istvánné, Pokoly-testvérek, Brogli Ignácné)

(Karajz Mátyásné, Nezáczki Mártonné, Schmiedt Gáborné)

1950-es évek (Deutsch Monika, Brogli Katalin, Burger Flóriánné, Burger Mariska, Brogli Erzsébet és Mária)

A hétköznapi viselet a nehéz mezőgazdasági munkához illetve anyagi körülményekhez szabott praktikus, réteges meleg öltözék: ruha, kötény (később otthonka), mellény, szvetter, kendő, előre vagy hátrakötve az időtől függően, mezítláb, vászoncipő, gumicsizma. A ruhán, kötőn, otthonkán feltétlenül zseb.

(Deutsch Flóriánné, Jaskó Magda, Jaskó Juliska)

(Jaskó Magda, Kopasz Annus)

(Bartus Györgyné, Rák Józsefné, Didics Jánosné, Rák Lajosné)

(Téesz-asszonyok és lányaik, Karajz Mátyásné és Szabadosi Vendelné)

 (özv. Bartus Istvánné, Karajz Mátyásné, Tóth Lászlóné)

Öregasszonyok

Az ötvenes években még a régi kétrészes viseletben, a hatvanas években már egészruhában, de mindig feketében. Ez a hetvenes évektől kezdett megváltozni, fekete ruhás öregasszonyt ma már alig látni, a kendőhöz sem ragaszkodnak feltétlenül, s többen a templomba is retiküllel jönnek. (S az öregasszony megnevezést is – lehet -, visszautasítanák.)

A kétrészes viselet: bő szoknya csinosított derekú blúzzal kifejezetten csinos és előnyös mindenféle alkatra Télen haraszkendőt hordtak, a kabát későbbi viselet.

(Brogli Ferencné, Deutsch Ferencné 1952, Burger Györgyné, ?1955)

(? 1952, Rák Lajosné, Hochvárt Józsefné 1950-es évek)

(Rendes Mártonné férjével téli lakodalmi menetben 1956 - Ismeretlen asszonyok szüreten a Gergelyhegyen 1930-as évek – Deutsch Flóriánné Maktus néni, Brogli Györgyné Mari néni)

(Rák Jánosné, Brogli Andrásné, Rák Mártonné, Nezáczki Ignácné)

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fiúk - Férfiak

A fiúk-férfiak viselete nem tér el lényegesen egymástól, mint láttuk, régen a kisfiúk öltözete is a felnőttekét kicsinyítette.

A század elején a gyerekviseletből következtetve még valószínűleg hordtak bőgatyát, vászoninget. A 20-as években még előfordult különleges zsinóros ünneplő, később nemigen. A férfiöltözék a bőrcsizma, csizmanadrág, ing, ujjas (zakó), télen rövid prémes télikabát rá, és kucsma vagy kalap. Hozzá bozontos bajusz, pipa. Később a 40-es években pantallós öltöny. Az ujjas alatt mellény (esetleg kötött). A század második felében jön be a lazább pulóveres öltözék. A csizmába kapcát tekertek, a zokni csak az 50-es-60-as években jön át a falusi viseletbe. Hétköznapra, a munkába is hasonlóképp öltöztek, az idősebb férfiak sötétkék surcot kötöttek maguk elé, hogy óvják a ruhát. A bőrcsizmát később felváltja a gumicsizma, az ujjast és csizmanadrágot pedig a munkásruha, a kétrészes, majd az overall. A fejfedő: kucsma, kalap, svájcisapka. A 60-as évektől a férfiviseletre is egyre jellemzőbb a városiasodás, megjelenik a farmer, a póló, az edzőcipő, a hosszúhaj, majd újra a rövid, a bermuda, és így tovább…

 (Rák Ignác/Kánem Náci, gazdák 1925-ben)

(Karajz Antal, Nezáczki Márton/Bolha Marci, Deutsch Márton/Pandák)

(Deutsch Márton, Karajz Antal, Deutsch Flórián)

 (Hauser Imre, Hauser Andor és Rendes József, Hochvárt Vendel, Kopasz István, …)

(Jaskó Jóska, ?, Burger Zoli, Rák Jozu, Brogli Vendel, Nezáczki Ignác, Deutsch József, Burger László, Deutsch György) 

(…, Deutsch Ferenc (Pelenkó), Deutsch József (Klipác), Karajz Antal, Nezáczki Ferenc)

(Deutsch Márton/Süket Marci, Jaskó Gábor, Karajz Antal,
Bodnár Pityu, Tóth László (Cicmán))

(Kopasz István, Jaskó Jani és Jóska)

(Cilli Pisti, Bosch Jani, Cilli Marci, Karajz Anti)

(Bartus Pista, Rák Lajos, Cilli Jani és Rák Péter, Karajz Árpád és István)

(Kalán Jancsi, Trifonov Tamás, Liba Gyuri, Bódor Miklós, Burger Gyuri)

(Schmiedt Norbi, Kalán Jani)

Elsőáldozás, esküvő

Különleges alkalmi ünnepi öltözék volt leányoknak az elsőáldozó ruha és a menyasszonyi ruha valamint a koszorúslányi ruha. Ezek is a kordivat illetve szokás szerint alakultak, s egymáshoz is hasonló stílusúak voltak. A családok nagy súlyt fektettek rá, hogy ezeknek a ritka alkalmaknak a külsőségekben is megadják a lehetőségekhez képest a rangját.

A század első felében hosszú fátyla és díszes fejdísze volt az elsőáldozóknak, a fehér ruha – hosszú vagy rövidebb – a mindenkori ünneplős stílushoz igazodott. A század második felében egyszerűbb, rövidebb volt a ruha, fátyol nélkül csak egyszerű mirtuszkoszorúval, később kis kosztümformájú is volt, míg az utóbbi időben újra kis menyasszonyokhoz hasonlítanak az elsőáldozók.

(1930-as évek: Schmiedt Margit, Rák Terézia 1950-es évek: Tóth Mária 1960-as évek: Szócsin Edit és Marika 1970-es évek)

A menyasszonyok ruhája a századelőn nem fehér volt, hanem a legszebb, legdíszesebb sváb kétrészes ruha. Később ez a fiatalasszony ünneplőjévé vált. A húszas években a kordivatnak megfelelő térdig érő, derékban bő, hosszított derekú fehér ruhákban esküdtek, a fejet körbeövező hosszú fátyollal és mirtuszdísszel. A negyvenes- ötvenes évek ruhái az általános szegénységnek megfelelően egyszerűek voltak, derékban szabottak, kissé bővülő, földig érő ruhák, magasan záródó gallérral, hosszú ujjal, s egy ruhát több menyasszony is viselt, kölcsönadták egymásnak. A hatvanas évek széles szoknyáival a menyasszonyi ruhák is szélesedtek, a fejdíszek változatosabbak lettek, a fátylak rövidültek, később el is maradtak. Bele-belejátszott a divat, például a hetvenes években kalocsai mintás díszítés. A csokor a hatvanas évekig művirágból volt.

(1920-as évek: Hochvárt Katalin 1930-as évek: Deutsch Zsuzsanna 1940-es évek: Nezáczki Katalin 1970-es évek: Brogli Ágnes 1980-as évek: Nezáczki Anna)

A hagyományos falusi lakodalomban nagy szerepe volt a koszorúslányoknak és vőfélyeknek, a menyasszony és vőlegény leány- és fiúrokonainak, barátnőinek, barátainak. Fontos volt a koszorúslányi ruha, az amúgy szegényes ruhatár mellett ritka lehetőség volt a lányoknak ilyen jelmezbe öltözni. Minden családban volt egy koszorúslányi ruha, amit a felnövő lányok koszorúslányként örököltek és viseltek. Ezek egyszerű szabású, szolidan díszített ruhák voltak, de földig érő hosszúságuknál és rózsaszínűknél fogva mégis különlegesnek számítottak. Ha nem volt más, rátűzött aszparáguszággal, virággal díszítették. A hatvanas-hetvenes évekig viselték ezek a régi ruhákat a koszorúslányok, aztán kiment a divatból. Napjainkban újra van, de ezeket már kölcsönzőből kölcsönzik, mint a menyasszonyi ruhát.

(Koszorúslányok Winkler Emma és Naán Zsuzsa esküvőjén 1950-es évek)

A ruhákat megbecsülték, az ünneplőket vigyázták, a köznapiakat toldozták-foldozták, a varratott ruhák maradékanyagát eleve eltették, hogy legyen miből kitoldani, vagy megfoltozni, ha elszakad, kilyukad. Márpedig a paraszti munka nagyon nyűtte a ruhát. Mindig volt a faluban néhány varrónő, emlékeznek például Dufla Mari nénire, aki varrta a szép régi blúzokat, s másokra, akik később az egyszerűbb ruhákat, kötőket (kötényeket) varrták, főleg özvegyasszonyok próbáltak ezzel kevés pénzhez jutni. A végképp kiszolgált ruhákat felvágták vékony csíkokra rongynak, gombolyagba föltekerték, s abból szőtték majd a pokrócot. Semmi sem ment kárba, nem ismerték a mai jólét illetve fogyasztói társadalom pazarlását. A mai értelemben vett szemét tulajdonképpen nem létezett, a gazdaság mindent hasznosított: az éghető hulladékot a tűzhelyben elégették, az ételmaradékot az állatok ették meg, a rongyhulladékot felszőtték, veszélyes és műanyag hulladék nem volt. Szegénység volt, de az életszemlélet praktikusabb, józan ész szerintibb, értékelvűbb volt.

Trifonovné Karajz Borbála

(A fotók a falu lakóinak magántulajdonában, a www.karolyfalva.hu weblap rendelkezésére bocsátva)