Lakodalom - lakodalmi képek

Régebben inkább télen tartották a lakodalmat, mert akkor értek rá jobban; és nem szombaton, mert akkor még nem munkahelyen dolgoztak, s különösen télen mindegy volt melyik napon lakodalmaznak. Keddi napokon volt általában a lakodalom, de hogy miért, nem kaptam rá magyarázatot. Az 1960-as évektől, a városi munkahelyekre járással és a szabad szombattal állandósult a szombati lakodalom.

Jellemző volt a szerelmi házasság, de tudunk több olyanról is, hogy föld ment a földhöz, ahogy mondták. Sőt több öngyilkosságról is lehet tudni, ami azért következett be, mert nem engedték a szülők, hogy a szeretett lányt vegye el a fiatalember. Szerelmi bánat miatt akasztotta fel magát a Borsos erdőben Rák Jozu például. A fiataloknak bőven volt alkalmuk ismerkedni egymással a mindennapokon és az ünnepnapokon, amikor vasárnap délutánonként karonfogva sétálgattak a faluban fel-le, közben beszélgettek, daloltak; kirándultak a közeli erdőkbe, rétekre, kirándulóhelyekre, egy-egy ház előtt üldögéltek, beszélgettek, citeráztak, daloltak. Téli estéken színdarabot tanultak, talufosztóba jártak, a bálokon táncoltak. Ha egy fiú jobban összemelegedett egy lánnyal, udvarolni járt hozzá esténként, amikor is az egy szobában, a család jelenlétében beszélgettek, kártyáztak, kikísérve a fiút pedig egyedül is lehettek egymással. Legtöbbször a falun belül választottak párt maguknak, de nem volt ritka a benősülés vagy elnősülés, és a lányok is elmentek máshova férjhez vagy falusi fiú hozott máshonnan feleséget. Ez gazdasági szükségszerűség is volt, a kevés föld nem bírta a bő gyermekáldást eltartani.

Előkészületek

A jegyespár jó előre meghívta a vendégeket: a helybelieket személyesen, s lehetőség szerint a távoliakat is. Ez több hetes program volt a lakodalom előtt vasárnap délutánonként. Akiknek bizonyos tisztet vagy feladatot szántak a lakodalomban, azokat már a hívogatáskor erre a tisztre hívták (násznagy, nyoszolyóasszony, koszorúslány, vőfély, első vőfély, szakácsnő, csapos). A lakodalmat megelőző vasárnap délutánokon a hivatalos lányok és asszonyok a levesbe való csigát csináltak a menyasszony házában. Ha nyáron volt a lakodalom, a hét elején a férfiak az udvaron felállították a sátrat, gerendákból összeácsolva, az oldalát zöld gallyakkal, a tetejét vízálló ponyvával bevonva. Összeácsolták, felállították a hosszú asztalokat és lócákat. Ha télen volt a lakodalom, kiürítették az első nagy szobát, körbe asztalokat állítottak fel, s befűtöttek az amúgy fűtés nélküli szobába.

Az asszonyok süteményt, tortát sütöttek (a sütésre liszttel, tojással, és más szükséges hozzávalókkal érkeztek). Az 1900-as évek első felében még nem így volt, akkor még nem ismerték a mai cukrászsüteményeket. Béleseket sütöttek és kerek, cukormázzal bevont mézest. Közvetlenül a lakodalom előtt kalácsokat sütöttek, amit aztán kosárból bőven osztogattak a menetet és az esküvőt megnéző nem meghívott falubelieknek is. A vacsora utáni édesség pedig a kása volt (tejberizs)

Pénteken a vendégek elhozták az ajándékokat, s a lakodalomra szánt tyúkot. Az ajándékok ma már változatosak, kötetlenek; régebben behatároltabbak voltak, például a koszorúslányok közös ajándéka falra akasztható nagy szentkép volt, a keresztmama ebédszervízt vett, s előfordult minden, amire egy háztartásban szükség van, fazekaktól diódarálóig, kávéfőzőig. Attól is függött, éppen, milyen idők jártak. Az ötvenes évek elején anyukám ahogy mondta, csak az aluminium edényeket kapta, mert akkor olyan szegénység volt.

Készül a sátor Brogli Éva lakodalmára - Nán Zsuzsa lakodalmára viszik a bort a pincéből

Sütés és más előkészületek Karajz Nóri lakodalma előtt, 1989. Ez volt az utolsó sátras lakodalom Károlyfalván

Pénteken levágták a disznót, a tyúkokat, csirkéket. Régebben akár tehenet is. Az ajándék átadása után ottmaradtak dolgozni: pucolni a levágott csirkéket, tyúkokat. A koszorúslányok összehordták a meghívott vendégektől a főzéshez, tálaláshoz szükséges edényeket. A tányérokat és evőeszközöket általában kölcsönzőből hozták. Estére pacallevest főztek és ettek, s a menyasszony és vőlegény megnevezte a koszorúslány-vőfély párokat.

Szombaton délelőtt a szakácsnők főztek, sütöttek: üstházakban a levest, általában vegyes húsokból, panírozták és sütötték a rántott húst, összeállították, gömbölyítették a pecsenyét (!fasírt), töltötték a töltöttkáposztát.

A koszorúslányok díszítették a sátrat krepp-papírral, élővirággal, terítették az asztalokat. Majd hazamentek átöltözni a koszorúslányruhába, s a vőfélyüknek való bokrétával tértek vissza.

A férfiak szekérrel elhozták a közeli Sárospatakról a cigányzenészeket, Ginyut és bandáját.

A szépen felöltözött menyasszony és vőlegény beutazott a közeli városba elkészíttetni a menyasszonyi képet. Ez a hatvanas évektől vált általánossá. Régen ritkábban készítettek csak fényképésznél képet, s rendszerint nem aznap, hanem másnap, vonattal beutazva Újhelybe vagy Patakra, s ott átöltözve a menyasszonyi ruhába.

Násznéphívó

A felbokrétázott vőfélycsapat egy-két zenésszel elindult küldöttségbe a násznagyért és a nyoszolyóasszonyért, azaz a menyasszony keresztszüleiért.

1950-es évek

Viszik a násznagyot és nyoszolyóasszonyt (Szócsin Józsefnét) a Bélces-lányok lakodalmára, 1950-es évek.

Az első vőfély Deutsch Ferenc

Érkezik a násznagy Tóth Kati és Bartus Pista esküvőjére (Brogli Ignác és felesége) 1975

Násznéphívó vőfélyek – Deutsch Edit lakodalmán

A búcsúztató kora délután, az esküvő előtt történt. Ekkorra már minden vendég megérkezett, helyet foglaltak az asztaloknál. A sátor közepén a belső lócán a tornác felé fordulva ült a vőlegény, egyik oldalán a menyasszony közvetlen családtagjaival, másik oldalán a saját családjával. A menyasszony ekkorra felöltözött, s a koszorúslányokkal a házban várta a szertartás kezdetét.

Kezdődött a búcsúztató, melyet az első vőfély mondott el, aki általában a menyasszony legközelebbi fiúrokona volt. Előfordult, hogy ez a fiatalember nem igazán volt vőfélységre termett, de így is jobb volt egy idegen hivatásos vőfélytől, ahogyan ma szokás. De a szóbajöhető unokafívérek közül mindig a legalkalmasabbat választották erre a feladatra. A búcsúztató megadta a formáját és megfogalmazta a szellemi tartalmát az eseménynek, minden fontosat és szépen megfogalmazott, amit ilyen sorsdöntő esemény alkalmával éreznek a résztvevők és szeretnének elmondani egymásnak. „Elmondom tehát én, mit elméje gondol” Humora is van, előbb a koszorúslányokat kínálja vőlegénynek, csak aztán hozza be a menyasszonyt, s mielőtt átadja, szépen elbúcsúztatja a családjától, megfogalmazza helyette a köszönetet a felnevelésért, eddigi életéért – megadva a búcsúzás méltóságát, a versek közt tust húzva, lassan körbefordulva. A menyasszony csókkal vesz búcsút a családjától, s rendszerint mindenki megilletődik, megkönnyezi a búcsúzást, hisz olyan érzések mondatnak ki, melyeket az egyszerű parasztemberek önmaguk nehezen fogalmaztak volna meg, mondtak volna ki.

Burger Mariskát unokatestvére, Burger (Szlivkus) Laci búcsúztatja.

Rendes Magdát Bartus György búcsúztatja

Deutsch Edit búcsúztatása

Rendes Ágit Rendes István búcsúztatja

Karajz Boncit Karajz Barna búcsúztatja

Esküvő, lakodalmi menet

Az 1950-es évekig a polgári esküvőt csak hivatalos formaságnak tekintették, nem a nagy nap részének, s rendszerint előző nap „letudták” ünneplő ruhában, a tanúkkal. Az 1960-as évektől már nem.

A búcsúztató után összeállt a lakodalmi menet, s indult előbb a Tanácsházára, ahol a VB-titkár adta össze hivatalosan az ifjú párt, az asztalon kis zászlóval, virággal s az anyakönyvvel, vállán átvetett nemzetiszín szalaggal, rövid beszéddel. Innen indult a menet a templomba. A menetet a menyasszony vezette a násznaggyal, azaz a keresztapjával. Ha hosszú fátyla volt a menyasszonynak, rokon kisgyerekek, kis koszorúslányok, kisvőfélyek vitték a fátylát. A második pár a vőlegény a nyoszolyóasszonnyal. Őket követték a szülők, őket pedig a koszorúslány-vőfély párok karonfogva, elsőként az első vőfély. Utánuk a többi rokonság, már nem olyan nagyon szabott rendben, s legvégül a zenészek, akik végig muzsikáltak. Így minden menet végig vagy legalább félig végigment a falun, mert a tanácsháza az alvégen van, a templom pedig a falu közepén. A falu népe végignézte, végigkövette a menetet, a templomnál rendszerint „tömeg” várta őket, akiket kosárból, tálcáról kaláccsal, süteménnyel kínálgattak. Amíg volt Mária-lányok Egyesülete, a templom előtt ők várták a menetet a Mária-zászlóval, s mondták el jókívánságaikat a férjhez menő leánytársuknak. A templomban a miséken szokásos ülésrend esküvőkor nem érvényes. A rokonság előre ült, a „nézők” hátulra. Baloldalra a koszorúslányok, vőfélyek egymás mellé, jobboldalra a többi rokonok, az első sorokba a közvetlen családtagok. A szertartás végén, kifelé jövet az Ave Mariát játszotta a kántor. Az eskető pap kikísérte az ifjú párt, a templomajtóban búcsúzott el tőlük. Az ifjú pár meghívta őt a vacsorára. A szertartást a násznagy fizette ki. Az ajtónál állt egy minisztráns is tányérral, így a násznépből mindenki adakozhatott.

Hazafelé már a vőlegény, ill. az ifjú férj vezette a menyasszonyt.

Az esküvőről hazatérő ifjú párt, ill. násznépet egy meglett férfirokon fogadta borral, pálinkával, tósztot mondva, a szakácsnők pedig rizst szórtak - bő gyermekáldást idézendő - az ifjú párra, s az egész násznépre.

Brogli Mária (Pokoly Marika) és Rák Márton (Pöttyös), 1943

Velti Éva és Károlyfalvi János esküvői menete 1940-es évek

Deutsch Katalin és Bartus István, 1947

Brogli Rozália és Burger Ignác Brogli Mária és Rajz Mátyás

Tóth Bálint plébánossal

Brogli Erzsébet és Bartus György, 1954
Az eskető pap Brogli Ferenc, a menyasszony nagybátyja
Burger József (Bástyán) köszönti őket a templomból jövet

Gyakori volt régen a dupla esküvő, amikor is két testvér egyszerre tartotta az esküvőjét. Ennek takarékossági oka is volt. Olyan is előfordult, hogy mindkét fél testvér volt egymással.

Brogli István és Brogli András testvérek esküvője, a menyasszonyok Tóth Margit (Tóth Bálint pap húga) és Nezáczki Katus

Deutsch Eta és Burger Ignác ill. Burger Lénuka és Deutsch József dupla esküvője

A Frei-(Brigal)-lányok esküvője

Rák Magdolna és Hauser Andor lakodalmi menete

Deutsch Mária és Schmiedt Gábor jönnek az esküvőről

Deutsch Magda (Marimagda) és Brogli Márton, 1956, esküvőre menet és jövet

Karajz Évi és Solymosi Mihály, 1958

Képek Nán Zsuzsa és Rendes István lakodalmáról:

Nán Évi és Tóth János esküvői menete

Winkler Emma és Hauser Márton esküvője

Csajka János lakodalmi menetben

Brogli Rozália és Burger Zoltán

Rák (Bélces) Kati esküvői menete a Felvégen

Jaskó Magda és Hauser Imre 1960

Deutsch Erzsébet és Szarka Tibor esküvője, násznagy: Burger Ignác (Tátyó)

Polgári és templomi esküvőre indulva

Kopasz Annus és Karajz Anti 1964

A menyasszony: Burger Mária, a násznagy: Brogli Vendel (Kelemen)
Schmiedt Éva esküvője, a násznagy Schmiedt Gábor

Nagy Anna tanítónő és Brogli Vendel esküvői menete.

A VB titkár Orosz Bertalan vezeti őket, a kolléga, Urbán Éva és a gyerekek állnak sorfalat.

Deutsch Zsuzsanna (Cuzi) és Frei László esküvői menete

A menyasszony Resetár Mária, a vőlegény, Velti János a háttérben – az Újtelepen

Frei Katalin és Tóth József esküvői menete

Szócsin Márta lakodalmi menete az Újtelepről, 1968

Földesi Margó és Schmiedt Béla (a násznagy: Schmiedt Márton (Vihar))

Burger Gizi lakodalmi menete. A násznagy Frei László

Rendes Magda és Bauman Gyula, az eskető pap Lukács Béla

Brogli Ági és Lukács Elek lakodalmi menete

Indul Szócsin Marika lakodalmi menete az Újtelepről - A polgári esküvő

Burger Mária és Schmiedt Barna esküvői menete a templomba és vissza. Násznagy: Tóth Barna

Az eskető pap Burger György, a menyasszony nagybátyja

Templomi esküvő – Rendes Ági

Némethy Putyi és Varhola Márti esküvői menete 1978

Hochvárt Angéla esküvői menete, 1987

Polgári esküvő – Nezáczki Anci és Matisz Miklós Gratuláció – Karajz Nóri 1989

Esküvői divat

A 20. század elején a menyasszonyi ruha egy nagyon szép, díszített ünneplő ruha volt, bő szoknya és szűk derekú díszes blúz. A huszas-harmincas évek folyamán jött be a fehér ruha, a térdig érőtől a hosszúig, hosszú, az egész fejet beborító fátyollal, hosszú ujjal. A ruha később a negyvenes évekre a hosszúban állapodott meg, a fátyol maradt hosszú, de nem borította körbe fejet, hanem koszorúra tűzve hagyta látni a hajat is szabadabban. A hatvanas években a fátylak rövidek lettek. A ruhafazon elég egyszerű volt, a hatvanas években kezdtek bővülni a szoknyarészek, a nyolcvanas években lettek változatosak a felsőrészek, nagy kivágásokkal, rövidujjal vagy ujjatlanul is, a fátyol és koszorú pedig akár el is maradt. Régebben saját ruhában, vagy ismerős, rokon ruhájában esküdtek a lányok. A ruhát a falusi vagy városi varrónő varrta, viszonylag egyszerű volt, s több rokon menyasszonyt is kiszolgált. Díszítésnek megtette a rátűzött aszparáguszág vagy rozmaring.

A koszorúslányok ruhája is egyszerű, derékban vágott hosszú rózsaszín ruha volt, kevés díszítéssel, leginkább piével, hajtásokkal, általában hosszú ujjú, mandzsettával. A fejükön előfordult koszorú, de inkább masni, virág vagy az sem. A ruhára mellre tűzve rozmaring vagy aszparágusz volt még a díszítés. A hetvenes évek végére kiment a divatból a régi koszorúslányi ruha, a kilencvenes években lett újra szokás, hogy a lánytestvérek, legközelebbi lányrokonok, barátnők szép kölcsönzői hosszúruhába bújnak.

A vőlegények sötét öltönye stabil, csak a század végére bomlik meg egyeduralma, s lesz belőle világosszürke, világoskék, fehér, akármilyen.

A téli esküvők nem sokban módosították az esküvői viseletet. A menyasszony legfeljebb egy rövid fehér bundácskát vett rá a menyasszonyi ruhára vagy még azt sem, a koszorúslányok pedig szvettert vagy kosztümkabátot húzta a vékony koszorúslányi ruha felé. Talán azért voltak hosszú ujjúak a ruhák, mert többnyire télen volt rájuk szükség.

A menyecskeruhában egy biztos pont van, hogy a piros domináljon benne. Egyébként általában a kordivatnak megfelelő, vagy kissé népies stílusú egyszerű ruha, hátrakötött piros kendővel, vagy később pánttal, pártával, szalaggal.

Csoportképek

Az esküvői csoportképek készítését nem kisrészt mozdította elő az Amerikába való kivándorlás, a kinnmaradt rokonoknak elküldték a nagy családi eseményekről készült felvételeket.

Ahogy haladunk napjaink felé, a csoportképek úgy lesznek lazábbak, rendezetlenebbek.

1931, Schmiedt Katalin és Winkler Antal esküvői csoportképe

1930-as évek, Rák Rozália és Nagy István esküvője

1930-as évek, Schmiedt Katalin és Burger József (Bástyán) megviselt esküvői csoportképe

1938, Burger Rozália (Tejcse Rózi) és Burger István (Szlivkus) esküvői családi képe

Nezáczki Mária és Horváth Mihály budapesti esküvője 1940-es évek

Bodnár Bözsi és Rák József 1950 k. a sátor előtt

Burger Margit esküvője (násznagy: Deutsch Antal)

Karajz Magdus és Rák Lajos 1950

Lauber Magdolna és Nezáczki Márton

Rák Magdolna és Hauser Andor (Bélces Magda és Dore)

Frei Katalin és Deutsch István. Lakodalmi csoportkép

Deutsch Magdolna (Marimagda) és Brogli Márton lakodalmi csoportképe, 1956

Hauser Bözsi lakodalma

Bartus Katalin és Hauser Antal a szülőkkel

Schmiedt László (Vizitke) és Burger Katalin a koszorúslányokkal

Deutsch Monika és a végardai Didics János a szülőkkel, 1961

Brogli Rózika és Burger Zoltán

Kopasz Anna és Karajz Antal 1964

Deutsch Edit és Bacskai Tibor

Lauber Emília és Burger Gábor

Karajz Borbála, Trifonov Tamás 1978, a vőlegény rokonaival

Koszorúslányok, vőfélyek

Frei Zsuzsanna (Cuzika) Burger Lénuka Frei Katalin

Nezáczki Katalin és Winkler Emma

Rák Terézia és Deutsch (Cserjés) József 1947 Jaskó Juliska Brogli Rozália

Koszorúslányok

???? Karajz Éva, Winkler Emma, ?, Rák Éva, Brogli Erzsébet, ?, Rák Magdolna

Winkler Emma, Rák Márta, Brogli Ilona, ??, Frei Katalin, ?????, Rák Rozália

….. Brogli Ilona ….. Winkler Emma …..

Nán Zsuzsa koszorúslányai és vőfélyei

Winkler Emma és Hauser Márton koszorúslányai és vőfélyei

Brogli Erzsi koszorúslányai 1954

Koszorúslányok, vőfélyek Deutsch (Kis) Erzsi esküvőjén 1956 – Burger (Szlivkus) Mari, Schmiedt Márton (Vihar)

Burger Mariska koszorúslányai

Brogli Rózika koszorúslányai és vőfélyei

Rák Kati 1964, Kopasz Annus lakodalmán

Szócsin Marika lakodalmán

Esküvői vacsora

Kora este elkezdődött a vacsora. A rokonság csodálatos összmunkájának eredményeképpen: szakácsnők, csaposok, felszolgáló vőfélyek dolgoztak rajta, hogy minden a legfinomabb legyen, mindenhol minden legyen bőven, és minden vendéget folyamatosan kínáljanak is, mert ez talán még fontosabb, hogy „jó legyen a kínálás”. Az első vőfély szólította vacsorához a vendégeket, a vőfélyek szolgáltak fel, s minden fogáshoz verset mondtak. Ezt előzőleg szétosztották egymás közt, melyik ételhez ki mondja majd a verset. Az első vőfély mindig ott volt a versmondó mögött, hogy súgjon neki, ha elakadna. A szokásos és mindig egyforma vacsora fogásai: húsleves, leveshús, töltött káposzta, rántott hús, pecsenye, sütemény, torta. Közben verset mondtak a borhoz is.

Vacsora közben a rokon gyerekek köszöntő verseket mondtak az ifjú párnak. Az első vőfély ceremóniamesterként itt is közreműködött, Halljunk szót! felkiáltással kért csendet a vendégektől. Az ifjú pár csokoládéval, bonbonnal, pénzzel jutalmazta a versmondót. Huncutabb gyerekek a menyasszony cipőjének ellopásával próbálkoztak, bebújva az asztal alá lehúzták azt, s pénzért kínálták a vőlegénynek: 100 forint a menyasszony a cipője! kiáltották a boldog hatvanas-hetvenes években.

A vacsoraidő második felében szedték a szakácsnők a kásapént, a cigányok a cigánypénzt. A verset ezekhez is az első vőfély mondta.

Régen nem torta, és sütemény volt az édesség a lakodalomban, hanem tejberizs, azaz tejbekása. A kásapénzt maguk a szakácsnők vagy egy szakácsnőnek beöltözött fiú gyűjtötte bekötött kézzel, tejfölös fakanállal, a vendégeket tréfásan betejfölözve. A vers szerint a szakácsnő a kása kavargatása közben megégette a kezét, s orvosra gyűjti a pénzt. A kásapénzt a szakácsnék később betették a kontyolópénzbe.

A cigányzenészek is gyűjtöttek maguknak pénzt – a vers szerint a tönkrement hangszerek javítására – azon felül, hogy természetesen a gazdával előre megállapodtak a „felléptidíjban”.

Szokás volt, hogy a falubeli fiúk, a vőfélyek fiúbarátai összegyűltek valamelyik szomszéd óljában a vacsora alatt-után, s oda a vőfélybarátok enni-inni vittek nekik. Gyerekek, főként fiúk szintén ott köröztek a lakodalmas ház körül, kérve, várva a vendéggyerekektől valami finomat, húst, süteményt. Olyan is volt, hogy egy-egy élelmes gyerek pénzért árulta az utcán a süteményt.

A vacsora végén hozták be a menyasszonyi tortát és a többi tortát, süteményeket. A menyasszonyi tortából a menyasszony mindenkinek küldött szeletet, s a vendégek ehhez még hozzátettek néhány szeletet, s vacsora végén hazavitték kóstolóba.

A vacsorát követte a második tálalás, amikor azok vacsoráztak, akik az első tálalás alatt dolgoztak: tálaltak, felszolgáltak és zenéltek: a szakácsnők, a vőfélyek, a zenészek. Ezalatt a koszorúslányok hazamentek átöltözni, a vendégek kóstolót vittek haza az otthonmaradt betegeknek, öregeknek.

Kiskoszorúslányok, kisvőfélyek, bámészkodók, versmondók - gyerekek a lakodalomban

Rák (Bélces) Magda, 1943 Burger Ági, Deutsch Magda

Brogli Vendel

Bartus Pista, 1954 Cilli Marci Hauser Ágnes

Rendes Gabi, Szabadosi Vendu, Bartus Nóra, Szabadosi Zoli és Kati

Burger Editke Brogli Tomi verset mond

A kis kétéves Karajz Árpád verset mondott, csokit kapott

Gyerekek Deutsch Edit lakodalmában

Bartus Balázs és Gergely, 1989 Kalán Peti, Cilli Enikő

Asztalnál

Férfiak Deutsch Katalin és Bartus István lakodalmán, 1947 – Csoportkép a sátor előtt

Kopasz Annus lakodalmán Földesi Margó és Schmiedt Béla lakodalmán

Vendégek Rendes Magdolna és Baumann Gyula lakodalmán

1978, Karajz Borbála és Trifonov Tamás lakodalmán

Némethy Ica lakodalmán a Bartus család Stumpf Imre lakodalmán

Kásapénz

Bartus Pali – Rendes Magda lakodalmán

Tanító néni és Csopák Bosch Kati és Tanító néni

Karajz Bonci lakodalmán

Zenekar

Az utolsó lakodalom, amelyben cigányzenekar húzta, Karajz Boncié volt 1978-ban: a sárospataki Ginyu és bandája, melynek tagjai voltak a Csonka és Hanzi nevű muzsikusok is. Szombat délelőtt lovasszekérrel hozták el őket, s vasárnap hajnalban úgy is vitték vissza.

Ginyuék, 1978

Szakácsnők

A teljes kiszolgáló rokonság, ismeretlen lakodalomban

Szakácsnők Lauber (Lédi) Mari lakodalmán, 1950-es évek

Kopasz Annus lakodalmán, 1964

Bosch Jani lakodalmán

Rendes Magda lakodalmán

Bartus Imre lakodalmán, 1977

Burger Ibolya lakodalmán

Brogli Marika lakodalmán

Burger Angi lakodalmán

Második tálalás Karajz Bonci lakodalmán, 1978

A második tálalás és leszedés végére visszatértek az átöltözött vendégek, s kezdődött a tánc. Az este során legalább egyszer eltáncolták a zsidótáncot és a virágtáncot. Mindkettő páros sortánc, a virágtánc lejtős, forgós, a zsidótánc tapsolós. A strófákat sokszor ismételték.

Kontyolás, menyasszonytánc, menyecsketánc

Régebben éjfél előtt a menyasszony a keresztanyja házába ment át átöltözni a menyecskeruhába, s ott is trakta, kínálás várta a kísérőket. Utóbb, a hatvanas évektől már csak otthon, egy másik szobában öltözött át a menyasszony. Éjfélkor az első vőfély vezette vissza a vendégek közé, mondta el a verset, s kezdte a menyasszonytáncot (ez az utolsó feladata). S itt volt feladata a díszvendég nyoszolyóasszonynak - a menyasszony keresztanyjának - ő gyűjtötte a pénzt egy tálba. A menyasszony idősebb nőrokonai ügyeltek rá, hogy időnként lassút is járhasson, pihenhessen a menyasszony, ne csak forgassák folyamatosan, egy széket is szoktak a közelben tartani, hogy leülhessen, ha nagyon elfáradt. A vőlegényre közben fiúbarátai vigyáztak, nem engedték a tánc közelébe, csak mikor elfogytak a táncosok. Akkor vittei ki a vőlegény a menyasszonyt ölbe kapva, vigyázva, nehogy kalapot húzzanak a menyasszony fejére, mert az azt jelentené, hogy ő fogja viselni majd otthon a kalapot. A Ginyu cigány ekkor szokta mondani: "Szaporodjatok, mint a csicsóka!"

A pénz megszámlálása után a menyasszony és a vőlegény pálinkával és tortával kínálta körbe a vendégeket. És folyt tovább a mulatság. Hajnal felé elkezdtek szállingózni hazafelé a vendégek. A szakácsnők gondoskodtak róla, hogy legyenek kis kóstolócsomagok elkészítve, hogy minden távozó vendégnek adhassanak a háziak.

Tóth Kati 1975

Varhola Márti 1978

Brogli Marika

Hochvárt Mariann és Angi, 1980-as évek

Kahancza Babi Karajz Nóri

Előfordult, hogy a menyasszonyt kivitték a faluból. Máshova ment férjhez, de itthon öltözött fel, esetleg itthon volt az esketés, s azután mentek – régen még inkább lovasszekérrel, később busszal, autókkal a szomszéd vagy messzebbi helységbe, ahova asszonynak vitték a menyasszonyt. Ilyenkor szokás volt az út elkötése a falu végén, azaz a fiatalemberek egy kötéllel elzárták az utat, s csak bizonyos pénzmagért vagy másért, egy üveg pálinkáért engedték ki a faluból a leányt. Ilyenkor a násznagynak illett helytállnia, megadni a kért váltságot, esetleg lealkudva abból valamennyit. A Bartus-fiúk elkötötték pld. az utat a felvégen a Bányácskára férjhez menő Rendes Márta lovasszekere előtt.

Másnap, vasárnap ebéd van a szűkebb rokonságnak, koszorúslányoknak, vőfélyeknek a lakodalmi sátorban a maradékból. Utána az asszonyok elmosogatnak, a koszorúslányok hazaszállítják a kölcsönadott edényeket (benne kóstolóval), a férfiak, vőfélyek lebontják a sátrat, s így jókedvűen együtt töltik még a vasárnapot.

Másnap

Lejegyezte Trifonovné Karajz Borbála 2012.