Kirándulás a Rákóczi-fához és a Nyilazó-völgybe

A térkép rákattintással nagyítható	A Rákóczi-fa

A faluból két kiindulási útvonalat javaslunk:

A a Felsőpincéken keresztül,

B a piros jelzést követve, a Faluháztól.

A felső pincesor között vezető út

A útvonal

A Felvégen bekanyarodva a Kossuth utcára, az Újtelep felé vesszük utunkat. A kanyar után, ahol elérjük ismét a házakat, észak felé, a pincesorra fordulunk. Itt a felső pincék között kanyarog az enyhén emelkedő út. Az utolsó pincét balról megkerülve a vízmosásban vezető, jól kitaposott, a falusiak által használt szőlőkhöz vezető erdei gyalogúton – mely ma már ritkábban járt, ezért gazosabb -, meredeken felfelé haladunk. Körülbelül 800 méter után balra oldalazva elérjük a falu másik oldaláról induló (P) piros jelzést.

Piros jelzés az alsópincéken

B útvonal

A falu délkeleti oldalán, a Patak felöl érkező műúton már a (P) jelzésen haladhatunk. A temetőt és a faluházat érintve, észak felé fordul a jelzés. A Dózsa György utat elhagyva, az Alsó pincék sarkát érintve, szekérúton megyünk tovább a Hosszúhágóra. A mély erdei út enyhén emelkedik, nem olyan meredek, mint a felső pincék felöli. A szekérút a Vérmánynál találkozik a faluból, a felső pincék felöl induló gyalogúttal.

/A pincékről bővebben lásd: Életképek – Pincék, ill. valamennyi említett helyről: Helynevek/

A Hosszúhágó kiszélesedő platóján

Az út itt a találkozásnál kiszélesedik, s az erdészek által használt fagyűjtőhelyre érünk. Az út bal oldalán, a fasoron túl nyúlnak/nyúltak le az Adorján-völgyig a falu vérmányosi, majd feljebb a hosszúhágói szőlői. Megpihenhetünk, s a szőlők felé kis kitérővel szép kilátást találunk az Alsó-vérmány – Adorján-völgy felé.

A Vérmány és a Hosszúhágó találkozásánál az út baloldalán áll kissé a fák közé bújva a Vitányi-ház. Körülötte még kevés művelt szőlőterület. Néhány éve itt nagykiterjedésű szőlők feküdtek, bár már jó messzire vagyunk a falutól. A fák között kitekintve a szemközti domboldalon a kovácsvágási gazdák szőlőit szemlélhetjük.

	A Vitányi ház a lombok között		Vadászház a Hosszúhágón

A Vitányi háztól a P jelzés az egymással párhuzamosan futó utak közül, a jobboldalin halad. Bátran választhatjuk a kanyargósabb másikat is. A gerincen haladunk, közelmúltbéli tarvágások, erdőfelújítások között. A két párhuzamos út között nem régen épült kis vadászházat találunk, tovább az irtás felé pedig, az erdei utak metszésében a sorompótól néhány száz méterre, balra letérve a jelzett úttól, a sokkal régebbi Gábor-kunyhót.

Erdészek menedéke: a Gábor-kunyhó Közelében: a Gábor-kút

Itt javasoljuk a következő pihenőt.

Friss vizet a Gábor-kútból vehetünk, melynek környezete most sajnos kissé elhanyagolt a szomszédos erdőirtás miatt, de a vize kifogástalan.

Az irtás és a ligetes erdő határán húzódó mély árokban találjuk a kövezett kutat; a hozzá vezető út az irtás felől járhatóbb.

A Gábor-kút kövezett forrása

A kis kitérő után még a gerincen néhány száz métert követően öt út találkozásában, évszázadostól régebbi hatalmas tölgyfa áll: a Rákóczi- vagy más néven Ezeréves fa

P jelzésünk itt metszi az országos (K) kék túra útvonalát. Figyeljünk! Az utak mintegy kétszáz méteren, fa-rakodók, nyiladékok mentén találkoznak. A fa a (K) kék úton a (P) piros metszésétől jobbra, 150 méterre van! Térkép!

A Rákóczi-fa évszázados árnyai.

A fa, mely hasonló nevű társaival együtt valamikor a Fejedelem kipányvázott lovának szolgált árnyékkal, valóban több száz évet látott már. Elképzelhető, hogy létezett a Nagyságos Fejedelem idejében is, 1700 táján.

Mindenesetre a táj elég jellegzetes helyén, a környező völgyek, erdei utak és hágók metszéspontjában áll. Az erdei emberek megbecsülését jelzi, hogy vasabronccsal erősítve, odvait betonnal kiöntve dacol a mindennapokkal. Alatta üldögélve elmúlt századok tanújának vethetjük hátunkat. A nagy fa környékén ifjonc tölgyfa-fiak sorakoznak, bizonyára a matuzsálem leszármazottai!?

Utunkat folytatva a (K) kék jelzésen való néhány méteres kitérő után visszatérünk a (P) piros jelzésre, s a Pusztadélőn kényelmesen, lejtmenetben haladunk. Ahol az út összeszűkül, a „Tízöles úton” kanyargunk tovább. A szekerek itt hajdanában építő- és tűzifa terhükkel, vagy a közeli kőbánya építőköveivel megrakva sokat szenvedhettek a lejtőn felfelé haladva!

	A Pusztadélő ligetes erdeje		A Tízöles út lejtője

A Tízöles út lejtője a Nyilazó-völgy irányában

Az idős emberek még emlékeznek rá, hogy hangos kiabálással figyelmeztették itt egymást a keskeny úton haladó szekeresek, mivel egyszerre csak egy szekér fért el az úton, kitérő nem volt. Mind a lefelé haladó, mind az emelkedőre kaptató embereknek, állatoknak komoly erőpróba volt ez az út.

Hajdanában a két város, Patak és Újhely és a közéjük ékelt falu közös erdei voltak ezek, kissé távol a falutól.

A lejtő aljában útelágazás következik: a szekerek hajdanán Patak felé fordulhattak, a túrázok pedig a (Po) piros kör jelzésen (kb. 400 méter) a Nyúl-kút felé tehetnek kitérőt, bár bővizű időkben a völgyek vizenyős, szabályozatlan patakmedrekkel szabdaltak.

Ezen a helyen vagyunk a legtávolabb minden lakott településtől. Figyelmesen haladva ne lepődjünk meg a gazdag állatvilág félénk képviselőitől, csigáktól, szalamandráktól, gyíkoktól!

	A Piros pont jelzése a Nyúl-kút felé		A nyúl-kúti kitérő vége

Deák-kút

A Nyúl-kút vizétől felfrissülve visszafordulhatunk a fő jelzés irányába. Rövidesen újra egy bővizű forrásra találunk, ahol a jelzett út eléri a völgy déli kiszögellését, néhány méterre a hegy lába felé. Ez a Deák- vagy Diák-kút. Nehéz elvéteni, hiszen a bővizű patak, a lapos völgyből szétterülve keresi a déli irányt a kitörésre, a Bodrog felé.

Mi a vízfolyással szemben haladunk a következő forrás felé, a Gyökér-kút irányába. Ez a forrás egy erdészek által szépen karbantartott helyen, a Nyilazó völgy közepén, függőleges kútgyűrűvel van védve.

	A Nyilazó-völgy		Pihenőhely erdészeknek, kirándulóknak

Mellette ácsolt asztal és pad, téli etető és takarmánytároló a vadetetéshez, fedett szín a gépeknek. Hajdanán a község látta el a vadgazdálkodást is ezen a közösen művelt területen, ennek emlékét őrzi az imént magunk mögött hagyott Gábor-kunyhó melletti Vadföld, melyen zabot termeltek a vadaknak, téli takarmányul. Csomagjainkat itt hagyva izgalmas kitérőt tehetünk a kőbányába. Az erdészek telepéhez egy-kétszáz méter előre, majd jobbra a Nyilazó-bánya. A ma már nem művelt bánya lélegzetelállító látványt tár elénk. A növényzet és a természet megpróbálja visszahódítani a megsebzett hegyoldalt, így talán még izgalmasabb a látvány. Irdatlan, hajdan aláhullott kőtömbök, bátor bányászok által a magasban félbehagyott fejtések, avarral feltelt, derékig süppedő nyiladékok, erózió által tovább bontott fejtések! Ha szerencsénk van valamely hasadékban tovatűnő szarvast is láthatunk, csakúgy mint a képek készítésekor tett kirándulás alkalmával.

A falu egyik hajdani kőbányája, a Nyilazó-bánya	Az elhagyott kőfejtő

A kőbánya egy részlete

A bánya messze földön szolgált hajdan kastélyok, várak építéséhez, s a falu némely építkezéséhez is innen vitték az építőköveket, bár másik három környékbeli kőbányát is műveltek (Hosszúföld, Kapitány-völgy, Bancsi). Riolit tufa előfordulás is van e bányában, mely jól faragható alapanyagot biztosított a szép ajtó-, ablak feletti áthidalókhoz.

Itt elértük Károlyfalva hajdani határát, s dönthetünk a további útvonalról:

-Visszafordulhatunk, s kisebb változtatásokkal a falu felé gyalogolhatunk az idáig megtett útvonalon, a (P) piros jelzésen.

- Választhatjuk azt, hogy a Rákóczi-fánál átváltunk a (K) kék jelzésre, és a Bányi-nyereg érintésével kerülünk a falu felé.

Ha ennél hosszabb túrára vállalkozunk, szintén több választásunk van:

A (P) piros jelzés innen a Gyökér-völgyön halad végig, majd kissé emelkedve a Kavicsos-bérc oldalában, erdei utakon kanyarog. Lejtmenet után a Cseréstóhoz ér, ahol ismét keresztezi az Országos kék túra (K) útvonalát, már közvetlenül Vágáshuta előtt.

1. Ha Károlyfalván szálltunk meg vagy otthagytuk autónkat, jobbra fordulva a kék jelzésen folytathatjuk az utat, s Rudabányácskát elkerülve, a Bányi-nyeregbe érünk, ahonnan a műúton érjük el Károlyfalvát.

Ha telik az időből, ráfordulhatunk a (K„ ) kék négyzet jelzésre, s így kissé hosszabb úton a Smaragdvölgyi pihenőn át útba ejtjük Rudabányácskát, a bájos kis tót falut. Innen gyalog vagy busszal mehetünk vissza Károlyfalvára.

2. A (K) kék jelzésen balra fordulva Vágáshutára érhetünk, a hagyományait őrző szép kis tót hegyi faluba. Visszatérésünk már hosszadalmasabb lesz: vagy gyalogosan, ahogy jöttünk, vagy autóbusszal Sátoraljaújhelyre, s onnan tovább. Nem kell feltétlen megijedni a távolságtól, hisz szüleink-nagyszüleink is a hegyen át mentek primícióval a vágáshutai búcsúba meg vissza, s a hutai drótostótoknak is ez volt a biciklis-gyalogos útvonala.

3. A (P) piros jelzésen tovább haladva, a fekete-hegyi kilátó érintésével Mikóházáig juthatunk, ahonnan autóbusszal jöhetünk vissza Újhelybe, illetve Károlyfalvára.

Trifonov Tamás, 2005