Kirándulás a
Bányi-nyereg, Csonka-erdő, Bancsi-gödör, Ezeréves fa, Pusztadélő, Nyilazóvölgy
útvonalon

A térkép rákattintással nagyítható

Kiindulási pontunk ez alkalommal is a Soós-ház, a Károlyfalva–Rudabányácska műút emelkedőjének tetején. Ha kocsival jövünk idáig, itt találhatunk megfelelő helyet a gépkocsik számára. A gyalogút elejét egy sorompó zárja le a hívatlan járművek elöl. Bár az országos kékjelzést néhány éve áthelyezték, a régi jelzések mellett és a használt utakon nem kell félni az eltévedéstől. Pár száz méter után elérjük a jelenlegi kék jelzést. A kiindulásnak szánt terepről – mielőtt nekivágunk az erdőnek – érdemes egy pillantást vetni a Bodrogközre. Szép időben a Bodrog vonalát szemünkkel követve a pataki vár, a Bodrogon túl Vajdácska egy dombra kiülő régi magját a templomtornyokkal is szemügyre vehetjük. Ritkán, ragyogó napsütésben, távolban a Tisza ártéri erdővonulatáig is ellátni. Induljunk az erdő felé a sorompó mellett, a gyalogutat követve.

Panoráma az indulóhelyről

Az utunk a Szarvasállót magasságvonal mentén kerülve halad, de a hegyről leömlő vizek időnként mély vízmosásokkal szabdalt terepet teremtettek. Ezeket a helyi nyelv ”gödörnek” nevezi. Utunk nem túl nehéz, csak ezek a vízmosások késztetnek némi erőfeszítésre, úgy mint a Pandák völgy, majd később a Bancsi gödör.

Pandák völgy

Az út az erdő és a mezőgazdasági terület határán, többnyire az erdő árnyasabb oldalán vezet. Hajdan aktívabb emberi jelenlétre utalnak az elhagyott vagy csak ideiglenesen használt tanyák, a hajdan szebb napokat látott szőlők. Ezek elég magasan vannak, s a mai technikával nehezen művelhetőek. Vannak jobban járható művelhető területek, így sok szőlőt nem művelnek a hajdani gazdák alaposságával, vagy éppen el is hagytak már.

Csonka-kút

A Csonka alatti rét

Az egyik ilyen tanya körül az út találkozik a völgy felől érkező kocsiúttal, ez a Csonka tanya. Jelenleg a közelben szép táborhely van kialakítva, erdei iskolának használják. Szép környezetet teremtettek a fiataloknak.

Csonka erdő

A tanya után az út a róla elnevezett, hajdan hozzá tartozó erdőben vezet. Szép az öreg fáktól szálalással megtisztított, fiatalnak tűnő erdő, melyet hamarosan egy vízmosás szakít meg.

Bancsi-gödör

Ez aztán jó kis csúszda! Különösen, ha eső után érünk a gödör feljáratához. A terepet jól beláthatjuk, mindenki kereshet erőnlétéhez és ügyességéhez méltó átkelési pontot. Felérve a vízmosás túlsó oldalára az út ritkásabb erdőben, jól átlátható terepen halad. A fiatal fák egyre ritkásabban fedik a hegy lankáját, majd tisztás tárul elénk, melyet megdöbbentő módon ural egy óriás, öreg tölgy, a Rákóczi-fa! (hívják Ezeréves fának is.) Bár ilyen elnevezéssel szerte az országban, sőt a Zemplénben is találunk jeles öreg fákat, de a neve nem lehetetlenséget sugall. Méretei mindenkit megállásra sarkallnak. Megpihenni, hozzádűlni, aláülni, feküdni mindenkinek javallt! Elgondolkodni pedig kötelező, vajon láthatta Rákóczi, köthette lova kantárját a hajdani suháng ágaihoz? Miután vagy másfél órája indultunk a műúttól, még egy uzsonna vagy frissítő is megérdemelt. A pihenő után tovább haladunk a nyergen, szinte azonos magasságban. Jobbról egy fiatal erdő, balról a szép tölgyes követ minket, mígnem egy útkereszteződéshez érünk. Célunk a Nyilazó-vőlgyi kőbánya. Ahhoz a piros jelzésen, a jobbra, a lejtőn lefelé haladó utat kell választanunk.

(Balra a falu felé tudnánk fordulni, egyenesen pedig a kék jelzésen a Cirkáló- tanyán keresztül Hotykára jutnánk.) Forduljunk tehát jobbra, a Tízöles út következik. Keskeny, meredek lejtő, futni nem érdemes, ficammal fenyeget.

Pusztadélő, Tízöles út

A meredélyen lefelé haladva két dologra kell gondolnunk. Egyszer arra, hogy visszafelé is ezt kell majd megtennünk, másrészt arra, hogy elődeink ezen a meredek úton hordták a kőbányából a falu építésére a követ, sőt ezek a távoli erdők a falu birtokához, határához számítottak, s mind a tüzelő- mind az építő fa kitermelésének is helyszínei voltak. A fuvar igával, többnyire nem ló-, hanem ökör- vagy tehénfogattal történt!

Ezeréves fa, Nyúl-kút, Deák-kút

A meredély egy érdekesen kanyarodó, viszonylagosan sík völgybe vezet. A völgy közepe elég széles, de a meredély aljáról jól láthatóan mind balra mind előre szűkületbe torkollik. Néhány száz méteres kitérőt tehetünk a meredek út alján balra fordulva piros kocka jelzésen a Nyúl-kút felé. A bátran fogyasztható, kristálytiszta vízű, táblával is megjelölt kút megtalálása jó felderítői feladat, de kezdők is biztosan megbirkóznak vele. Kóstolás, kulacstöltés után visszatérünk az idáig vezető úton a meredély alja felé, ahol balra fordulva a kiszélesedő völgy közepén haladunk. A helyi vízviszonyok szerint a patak szertelenül folyik a széles völgyi szakaszon, mocsaras, gazdag vizes élőhelyet teremtve. Haladásra a patak jobb oldala javallott. Egyrészt a fák a hegy oldalában menedéket nyújthatnak magasabb vízállásnál is, másrészt itt érjük el a következő üdítő forrást, a Deák-kutat. Innen a patakot kerülgetve a szűkület felé haladunk. Az erdészet egy munkahelyének szépen kiépített telepét találjuk, erdészházzal, kutyával, gépszínnel; szép emberléptékű telep. Mellettük elhaladva már csak pár méter az újabb kiszélesedés, amely egy keresztező völgyet rejt. Itt a kőbánya. Meglepően tágas, de a panorámát lezáró fejtés. Így eldugva megőrizte 19. századvégi formáját, az akkori technikai lehetőséget mutató fejtés szakmai szemmel is érdekes. Az erdészet bár néha kevés követ használ, de alapvetően nagy gépek nem dolgoztak itt, emberi kéz munkáját őrzik a kövek.

Nyilazó-völgy, erdészeti pihenő, kőbánya

A bánya kövei között töltsük a következő szendvics idejét. Tudnunk kell, hogy a belső Zemplén jól elzárt részén táborozunk, a környezet mesés, és a természet érintetlensége a hajdani emberek munkájának nyomaival együtt szerves egésznek tűnik. Élvezzük ki!

Pihenés közben felmérhetjük erőnket. A völgyben tovább haladva a piros jelzésen egy bércen átvágva (a Csatlós-tetőn keresztül, majd a Cserép-tavat érintve) Vágáshutára érhetünk. Jelen helyzetben az idáig megtett mintegy 7 km után a hasonló távolságú visszautat javaslom, a meredélyig a patakot kerülgetve majd a meredélyen fel. A piros jelzés végig segít nekünk visszatérni a kereszteződéshez, melyen a Rákóczi fa felől érkeztünk. A további javasolt útvonal a falu felé vezető piros jelzés. Erőnkhöz mérten válasszuk meg a tempót, az út innen többnyire enyhén lejteni fog. Ha időnk engedi, az útról jobbra letérve meglátogathatjuk a Gábor-kunyhót, melyet a helyi erdészek és vadászok használnak. A közelben kis táblával jelzett út vezet a nem túl régen végzett erdőletermelés határán lévő mély árokban rejtező Gábor-kúthoz. Iható szép tiszta vizet rejt a kút, az erdei emberek, kirándulók kedvelt víznyerő helye.
A kalandozásból visszatérve a piros jelzésre elérjük a Hosszúhágó tájékozási pontját a hajdani Vitányi-tanya jelenleg csak idényszerűen lakott házát. A régi szőlők maradványainak tetején haladunk. Szép panorámával kezdetben a jobbra kanyargó völgy, az Alsó-Vérmány felé, majd egy nagy kanyartól jobbra a falura illetve a Zemplénből kitekintve ismét a Bodrogközre. Innen is gondolhatja a túrázó, hogy akár szószerint torony iránt haladva, vagy inkább valamelyik pincesort útbaejtve érjük el a falut. Ha kocsival indultunk a Soós-háztól, akkor mintegy 3 km a műúton Rudabányácska felé a kocsi.

Trifonov Tamás, 2010