Volt egyszer egy téeszcsé
Az ötvenes évek nagyon nehéz volt az önállóan
gazdálkodó néhány holdas parasztok számára. Keserűen emlékeznek a beadásokra és
a ritka fillérekre, amit a városi piacon kaptak. Az ügyesebb gazdákat kuláknak
nyilvánították, így Frei Jánost (Brigal Jani bácsit)
például, aki gépeket vett, traktorja, cséplőgépje volt, és járt másoknak, más
falvakba is csépelni – elvették lovait, gépeit. A nehéz 50-es évek után a
termelőszövetkezet 1960-ban alakult. A tél folyamán agitálók járták a falut, és
próbálták rábeszélni a gazdákat a téesz alakítására. Az emberek természetesen
féltek beadni a földjüket, megválni az addig nehéz de
mégiscsak valamelyes biztonságot adó megélhetéstől.
Végül mégis egy gazda (Hoffmann József) kivételével
valamennyien beléptek, és kb. 120 fővel megalakult a „Szorgalom”
termelőszövetkezet. Az elnök Velti Vendel lett, mint
aranykalászos gazdát választották meg a tisztségre. A tagok beadták földjeiket,
a nagy táblákon lévő kis parcellákat összeszántották. Még a Táblát is
bevetették kukoricával. Háztájiban a beltelkeken lévő
földeket tarthatták meg, ill. kaptak más területekről. (A kimaradó Hoffmann
József silány földeket kapott sajátja helyett a középső és felső pincék felett
az erdő alján és a hosszúföldek tetején.)
A lovakat is beadták szekerestül.
A következő évben a Hibli túloldalán
istállókat, tsz-tanyát építettek a vásárolt tehenek és sertések számára.
Próbálkoztak juhtenyésztéssel is. A Teleki tanyán baromfit neveltek. A
szövetkezet irodáját Géczi Mártonné, Örzse néni udvarában
ill. hátsó épületében rendezték be, az első részen volt az iroda, hátul pedig a
raktár, ahova behordták a terményeket (Ma Némethy István háza áll a helyén). A
könyvelő Hauser Ignác (Kerli Náci) volt, aki a
polgári iskola után gyorstalpalón tanult, majd a hegyesi
Gál Kati lett,
aki már az újhelyi közgazdasági szakközépiskolában végzett. Két traktort
vásároltak, s traktorosiskolába küldték Pápára a
fiatalokat: Hauser Imrét, Karajz Antalt, Hochvárt
Vendelt. Már előzőleg a széphalmi gépállomáson
tanulta ki a traktorosságot Csajka Antal, Bodnár István és Burger Flórián
(Doktor). Brigádvezetők ill. üzemegységvezetők voltak: Frei István (Gröccse),
Brogli Vendel (Kelep) és utoljára Kopasz Ignác.
Kocsis volt Karajz Mátyás, állatgondozó volt Hauser Andor (Dore).
Velti Vendel, Hauser Ignác, Gál Katalin, Frei István, Brogli Vendel, Kopasz Ignác
A teljesítményt munkaegységben számolták, évvégén
zárszámadást tartottak. A részesedést a munkaegységek után részben pénzben,
részben fejadagban kapták. A gyerekek is sokat dolgoztak nyaranta a téeszben ill. a háztáji földeken. Mentünk kapálni a
harmadost, takarni a szénát, kötözni a szőlőt szüleinkkel, ami éppen soron
volt. Megismertük és megtanultuk – persze sokszor duzzogva - a paraszti munkát,
a praktikus, célszerű és pontos munkavégzést, megtanultunk
dolgozni, és ez nem vált kárunkra. A megélhetés szerény
de az ötvenes évekhez képest biztonságos volt, az öregek és a munkában
korlátozottak járadékot kaptak.
1965, téesz-asszonyok Faragóné Margitka
brigádvezető névnapján
Dióverés? 1960-as
évek
A Szorgalom téesz önállósága csak 4 évig tartott. Következett az összevonás a Sátoraljaújhelyi Új Erő Termelőszövetkezettel, melynek elnöke Juhász István volt. A Teleki tanya pincéjéből Karajz Anti 42 hl bort szállított be az újhelyi közös borpincébe, ahol a pincemester a kácsárdi Faragó István volt. A felesége, Margitka brigádvezető volt az asszonyok között a Teleki tanyán, a tyúktelepen. Az aratás részben kézzel, részben kévekötő aratógéppel történt, később kombájnnal. A kévéket a téesztanyára hordták traktorral és lovaskocsival, ott kazalba rakták, s a gépállomásról jött cséplőgép csépelte ki.
A létszám az összevonás után a falu részéről rohamosan csökkent, egyre többen mentek el dolgozni a városi, főleg újhelyi ipari üzemekbe. A megmaradt tagok ezután már egyre kevésbé érezték magukénak a szövetkezetet, s érezték magukat csak alkalmazottnak az újhelyi vezetők alatt, és nem tulajdonosnak. A határ ekkor még gondozott és szép, a kis földjeiket a nem téesz-tagok is megművelik, a pallagokat még kaszálják a kevés meglévő állat számára, s művelik a szőlőket is.
Szüret – végzés, az
1970-es évek elején
A kiváló dolgozókat külföldi kirándulásra is
elvitték. Burger Zoltánné és Szabadosi Vendelné Bulgáriában
A 80-as években folytatódik a folyamat, egyre több az elköltöző, az itt maradó fiatalok is a városban dolgoznak, a téesztagság csökken és elöregszik. A 90-es években, a téesz felbomlása után a paraszti-mezőgazdasági munka szinte teljesen visszaszorul, és ez jelentősen megváltoztatja a határ képét. Régi szőlőhegyeket, ösvényeket, kirándulóhelyeket szinte teljesen visszahódít az erdő, óriási földek maradnak műveletlenül. Már nem találnak vissza gyökereikhez, úgy tűnik, a régi paraszti földművelő-állattartó életforma végleg felbomlott. Nagyon lassú az elmozdulás, néhányan próbálkoznak korszerű eszközökkel gazdálkodni, de olyan, aki csak ebből próbálna megélni, nincs.
Az utóbbi fél évszázad történelme kis lépésekben folyamatosan eltörölte a régi életformát. Sajnáljuk, vagy nem, ez visszafordíthatatlan.