Szüreti képek
az 1970-es
évekből a Hosszúhágóról, a Vérmányból, a
Gergely-hegyről és a Gátról
Tehenes
szekérrel mentünk szüretelni, a szekérre állított hordókkal. A gyerekek a hordókban
álltak az utazás alatt. Eljött - a szőlő és a termés nagyságától függően – a
tágabb család, a rokonság is, vödröt, kést mindenki hozott magával. A
háziasszony batyuban vitte az elemózsiát: az előre megsütött bélest, és sütni
való szalonnát, kolbászt, hozzá hagymát, kenyeret. Az ebédet ugyanis
hagyományosan szalonnasütéssel oldották meg. Finom volt, a környezetbe illő, a
háziasszonyt is megkímélte az előző nagy készülődéstől, úgyis volt elég dolog,
és az egész munkának-napnak jó kirándulás, vidám családi esemény-jelleget is
adott.
Karajzék szüretjei
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Jaskóék szüretelnek,
1960-as évek
---------------------------------------------------------------------------------------------------
Deutschék (Lénukáék)
szüretje
----------------------------------------------------------------------------------------------------
Winklerék szüretelnek a Gáton
------------------------------------------------------------------------------------------------
A Tóth család
szüretel
----------------------------------------------------------------------------------------------------
Burgerék (Szlivkusék) szüretelnek a Gáton 1958-ban. A puttonyos Burger László
1980-as évek
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Brogli Györgyék (Hurkásék)
szüretjei az 1960-as években. Visszatérő vendég testvére, Brogli Ferenc pap és
pesti ismerősei, valamint Hoffmann János, károlyfalvi plébános. Ő ott van
Szlivkusék és Jaskóék szüreti képein is.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
Szüret Cujuéknál, a Rák és a Velti család
A szőlő feldolgozása aztán otthon történt a kamrában, délután ill. este, éjszaka. Régebben taposták, később darálták a szőlőt, ezután préselték, sajtolták. Az eszközök minden családnak megvoltak. A must egy részét igyekeztek eladni, a többit meghagyták a borospincékben, annyit, hogy kitartson jövő szüretig, vagy elég legyen lakodalomra is, ha számították ilyesmire az év folyamán. A szép szőlő egy részét, amit szedtek külön, odaajándékozták a segítőknek, a más részét madzagra kötve felakasztották az elsőházba, a spájzba vagy a kamarába a gerendára, vagy lerakták újságpapírra a padláson.
A szőlőművelés, borkészítés tudományát őseink még a Rajna vidékéről hozták magukkal, és nemzedékről nemzedékre adták tovább. Itt, a Tokaj-hegyalján a legjobb körülményekre találtak, az itt termett bor a legfinomabb tokaji borok közé tartozik.
Manapság a régi karós szőlőket már odahagyták, új nagy táblákban huzalos szőlőművelés folyik.
