Környezet

„A községet így egy, a medencéből alig kiemelkedő kis dombhátra építették, amelyet valószínűleg a víz a hegyekből lehordott törmelékekből épített ki. Ezzel akarták biztosítani magukat a talajvíz káros hatásától, hogy ide építették a házaikat. Nagyobb folyó a község határában nincs, csak apróbbak, amelyek források vizét viszik le a Bodrogba és a Ronyvába. Ezek legnagyobb része is a nyári időkben kiapad s csak egyik-másik marad meg. Pedig hegyek tekintetében nem szűkölködik a község, mégis kevés a forrás vize. Úgy látszik a talajban lévő agyagréteg (víz át nem eresztő réteg) nagyon kevés helyen éri el a föld felszínét. Ez a kutak vízellátó képességéből is megállapítható. Ugyanis a kutak hiába 8–10–12 méter mélységűek, melegebb és esőtlenebb nyár idején kiapadnak. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a kutak vizei a talajvízből gyűlnek össze, nem pedig a hegyek általában bővizű forrásai táplálják azokat. A kútvíz itt meszet tartalmaz és így nem a legkellemesebb ízű. A hegységek és a körülvevő dombsorok nevei a következők: Hibli, Kis-Szava, Nagy–Száva, Bancsi Hosszú hágó, Megyer, Gát. A hegyek kialakulása eroziós, de a dombok már víz által alkotottak. Szépséget kölcsönöz a vidéknek az, hogy a dombok szelíd hajlásúak és eléggé jó talajúak, jó szántóföldek, ami a szemnek is kellemes látványt nyújt. A hegyek között gyönyörű szép dús pázsitú völgyek vannak, amelyek a szomszédos város lakói szívesen keresnek fel. Sőt, több alkalommal messzebbről is (pl. Nyíregyháza) nagy csoportokban jönnek el megnézni a szép tájakat. Különösen szép a Kalajka nevű völgy. A hegyekről pedig nagyon szép kilátás van a Bodrogközre. Szép még a Megyer tetején lévő régi kőbánya is, melyet a víz elárasztott s most hatalmas sziklafalakkal körülzárt tengerszemnek tűnik fel. E helyet is nagyon sokan keresik fel.”

„… hőmérsékleti különbségek nem szoktak előfordulni, s ilyenre nem is emlékeznek. Rendkívüli természeti tüneményről is csak egy alkalommal tudunk. Ez pedig egy földrengés volt. Erre azonban személyesen senki sem emlékszik, mert kb. az 1800-as évek közepe táján történt. Csak hallás után mesélik, hogy a földlökések oly erejűek voltak, hogy a falakon a tányérok meglódultak s a szőlőkarók egyik-másika helyéről kimozdult. Károsodás ebből a község lakóit nem érte, mert semmi sem rongálódott meg. Az éghajlat is elég kedvező, mert a hegyek által északi széltől védettsége miatt a növények kb. két héttel hamarabb fejlődnek ki, mint a hegyek északi oldalán elterülő községekben. A csapadék mennyisége is kedvező a többi vidékekhez viszonyítva.”

Kovács Lajos, 1936

Képek az ezredfordulóról

Flóra fauna 003 Kiszáradt fa Gergelyh Kiborult fa