Temetés
A kis faluban mindenki ismeri egymást, így a temetéseken általában mindenki ott volt/van, aki szabaddá tudja tenni magát. Az 1970-es években épült a ravatalozó, azelőtt háztól temettek. A halottat otthon ravatalozták fel az első szobában. A tükröket, képeket fekete textillel borították. Harangoztak érte, ha délelőtt halt meg, még aznap, ha délután, akkor másnap délig. A harangozást az elején háromszor szakították meg, ha férfi halt meg, kétszer, ha nő. Amíg otthon volt a halott, minden este-éjfélig, még régebben hajnalig virrasztottak mellette imádkozva. A sírt a rokon férfiak ásták ki. A koporsóhoz egy csészében szentelt vizet tettek, bukszusgallyal, az érkező gyászolók szenteltvízzel vetettek keresztet a halottra. A temetést a házban kezdte a pap, aztán kivitték a halottat az udvarra, s ott folytatódott a szertartás. Sokszor a templomba is elvitték, ott a mellékoltárnál helyezték el (női ill. férfi oldalon), s gyászmise után vitték le a temetőbe. A koporsót a férfirokonok vitték hatan. A meghalt csecsemő kis fehér koporsóját a keresztapja vitte ölben. A meghalt fiatal leányt fehér menyasszonyi ruhában temették el, a fiatal fiút vőlegényként. A fiúk vőfélyként bokrétával, a lányok koszorúslányoknak öltözve vettek részt a szertartáson. A koporsót a fiúk, lányok közösen vitték. A torra húslevest, töltöttkáposztát főztek, süteményt sütöttek. A temetés után egy hónapig jártak még esténként a házhoz imádkozni a halott lelki üdvéért. Az utolsó este bélessel, süteménnyel kínálták az imádkozó gyászolókat, így köszönve meg a részvétet. Most már a templomban imádkoznak, utoljára 1985-ben Bétus néninek (Hochvárt Istvánné) imádkoztak otthon. A távolabbi rokonok egy hónapig gyászoltak fekete ruhában, kendőben, a közeliek (gyermek, szülő, testvér) fél évig-egy évig, volt, aki kettőig is. A gyerekek előtt nem titkolóztak, a halál, a gyász így fokozatosan tapasztalat alapján vált az élet részeként ismertté előttük.
Fénykép a temetésről ritkán készült, leginkább olyankor, ha külföldre, Amerikába-emigráltak akadtak a rokonok között. Azok is küldtek képet saját halottaikról ill. a temetésről, s az ittmaradtak is az itthon meghalt szülőkről, testvérekről.
Ilyen okból készültek az alábbi fényképek 1954-ben Deutsch Józsefné Winkler Zsuzsanna temetéséről, hogy Amerikába szakadt leányának elküldhessék.
A koporsó körül gyermekei: Deutsch Zsuzsanna (Zsigáné), Deutsch Ignác (Gliba), Deutsch Rozália (Ilu néni) családjukkal
A koporsót a távolabbi férfirokonok viszik.
Hoffmann János plébános temeti.
A sír körül a koporsóvívő távolabbi férfirokonok: Deutsch Flórián, Deutsch Antal, Deutsch Márton
A gyerekek és fiatalok halála mindig megrázóbb.
Néhány kép az 1961-ben a fiatalon, munkahelyi baleset következtében meghalt Burger László temetéséről
Brogli György és Deutsch Mária hat leányuk közül kettőt fiatalon veszítettek el, Mária 1959-ben halt meg rekeszsérv következtében, Terézia pedig 1968-ban hosszas szklerozis multiplex után. A képek az ő temetésükön készültek.
Katonaként országúti karambolban halt meg Velti István, a friss sírnál gyászoló barátai (1974)
A temető
A
temető a bekötőúttal szemközt terül el közel 1 ha
területen.
Írásos
feljegyzést róla (eddig) először Brogli János bíró
feljegyzéseiben találunk, aki 1877-től rögzítette az új templom építését,
illetve az azt követő évek eseményeit. 1877-ben a következőket írja: „Április
25-én […] az illető bíró kirendelte az egész község lakosait, a temető körültöviskelése, a mészgödrök kitisztítása és a régi
templomból kilökött s a téglaégetéshez készítendő szükségelt tűzre való
fadarabok összehasgatása végett…”
Későbbi
feljegyzése szerint: „az 1879-ik évben
már Burger János bírósága alatt „Március 20-án a
templom körültetét beültették akácz
fákkal és ugyanakkor a temetőt is illetőleg az új temetőt.”
Feljegyzései
újabb fejezetét 1882-ben
„Temető szentelés” címmel kezdi:
„1882-ik év
október 22-dik napján
egy vasárnapi napon Deutsch Flórián templom-gondnok és ifj. Rák Ignác bírósága
alatt ki is az Isten dicsőségére állította az új temető keresztjét az egész
község jelenlétében dél előtt szent mise után, melyet Opicz
Sándor segédlelkész végezett -
az érintett sz.mise után áhitatosan
és ünnepélyesen megszentelte az új Temetőt Főtisztelendő Dessewfy
Sándor esperes és pataki plébános úr Nevelős Adolf huszadik évében a községben
működő kántortanítóval -
a midőn négy ministráns volt Deutsch Márton Rák János Hauser Vendel és Brogli Fülöp.”
Eszerint a valamikori régi temető a mostani új lehetett, a jobboldali, ahol most a ravatalozó áll.
A
baloldali részt az 1870-es évek végén nyitották. Azelőtt körültöviskelt
kerítése volt, 1879-ben akácokkal ültették körbe. 1882-ben szentelték ezen új
rész keresztjét, melyet ifj. Rák Ignác bíró állíttatott.
Az 1920-as években a megalakuló Hangya Szövetkezet a bekötőúttal szemközt a temetőbe ékelve építtette fel a boltot és a kocsmát, kőfallal körbekerítve. Így a temető egyedülálló módon körbefogja az említett épületet. (Vicces nyelvek szerint a kocsmából a legrövidebb úton juthatni a temetőbe.) Bejárata mindkét oldalról készült. Főként a baloldali (új) részbe temettek a 20. század folyamán, előbb hátra, aztán előre. Ez az oldal betelve, sőt a hátulsó rész lassan elgazosodva, a század vége felé kezdtek újra a jobboldali részbe temetni. Most ez számít újnak. Ide temették a faluból elszármazott papokat, illetve a falu egyik papját és kántorját. Itt nyugszanak második világháború alatt, 1944 decemberében a faluban és környékén meghalt magyar és román katonák, közvetlenül a bejárattól jobbra. Ide épült a ravatalozó 1970 körül előbb középre, majd a bejárathoz közel, jobbra. Ide is készült temetőkereszt, Brogli Ignác saját kezűleg készítette az 1970-es években. A baloldali rész hátulját 2005 őszén kitisztították, így került láthatóvá a régi temetőkereszt, és néhány szép régi sírkő, sírkereszt és töredék, mely a századelő mestereinek ízlését és igényes munkáját dícséri.
A
régi temetőkereszt (állíttatta ifj. Rák Ignác bíró 1882-ben) néhány hajdani
töredékkel, és az új kereszt, melyet Brogli Ignác készített
az 1970-es években
Régi
sírkövek az 1900-1910-es évekből. A kőfaragók feltehetően a szomszédos
városokból valók, nagyon szép munkák kerültek ki a kezük alól
1920-as,
1930-as évek sírkövei
Vas-
és fakeresztek a 20. sz. első feléből
1940-1950-es évek
1960-as
évek
1970-es
évek
1990-es évek
2000-es
évek
Hősök
sírja
A
falu papja és kántora, elhunytak az 1950-es években
A
Károlyfalváról elszármazott papok szülőfalujuk temetőjében nyugszanak méltó
szép helyen.
,
(Trifonovné Karajz Borbála)
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kattints a térképre!
Az adattár
szöveges elrendezésben
(Az adattárat összeáll. Trifonovné
Karajz Borbála és
Trifonov Tamás - Karajz Margit feljegyzései és Karajz Mátyásné szóbeli közlései
alapján)