Tóth Bálint (1910-1999)

A falu első önálló plébánosa. 1937-ben szentelték pappá Szegeden. Azután segédlelkész Tarcalon, Szepsiben, Forrón, Pácinban, Monokon; adminisztrátor Bodrogszerdahelyen, majd 1945- 49 között plébános Károlyfalván. Aztán Abaújkéren, Bodrogkeresztúron, Bekecsen és Vilmányban szolgált, 1988-ban kanonok rangot kapott.

1947-ban – a lakosságcsere-egyezmények, tömeges áttelepítések idején – a községi képviselőtestület elé terjesztette javaslatát a károlyfalvi lakosság magyar nemzetiségének végleges megállapításáról. A javaslatot alátámasztja a következő indokokkal: a faluban több évtizede tartanak magyar nyelvű szertartásokat, az iskolában magyar nyelven folyik a tanítás, a templom építésének történetét már a múlt században is magyar nyelven írták le. A kitelepítést ezután sikerül is elkerülni.

Munkaasztalánál Brogli Mária és Rajz Mátyás esketőpapja

A Mária-lányok között

Házvezetőnője, a károlyfalvi Schmiedt Margit (jobboldalt), és annak rokonai körében

Testvérhúga, Margit a károlyfalvi Brogli Istvánhoz ment feleségül, a képen ő a baloldali menyasszony

Személyéhez fűződik egy helyi szólás: „Megszakadt a rózsafűzér”. Az 1940-es évek második felében a fiúk a litánia alatt Pos Pista bácsiéknál (testvére apósánál, aki sekrestyés is volt) a kamarában iddogáltak. Közben megjelent köztük a fiatal pap, Tóth Bálint is, aki szívesen időzött, a fiatalokkal. Megjelenését Suták György kommentálta a fenti mondattal. El-elhangzik azóta is, ha a pincében a kör közben kifogy a lopóból a bor.