Elszakadt földink Kanadából

Vasárnap a mise alatt a templom előtt a fénylő tavaszi napsütést élvező „kinnrekedtek” között két idegen nézelődött, szemlátomást először járnak nálunk. A templom körüli emléktáblák neveit böngészik, fényképezik a templomot, többször visszatérnek a jobboldalt lévő kereszthez. Ismerős neveket fedeznek fel. Várják a mise végét. Bár a falusi plébánost várják, de mivel az elsietett, Karajz Margitot szólítják meg. A kanadai idősebb hölgy valamint tolmácsa, egy 1921-ben Sárospatakon kiállított anyakönyvi kivonatot mutatnak, rajta az akkor született gyermek, a ma 88 éves Brogli Mária adataival. Keresik a még rá, és az innen elszármazott nagyapa: Brogli Mátyásra és nagymama: Hauser Katalinra emlékezőket. Kétség kívül ismerős nevek, de vajon kik lehetnek a legközelebbi rokonok? Kis kupaktanács, kis tanácstalanság. a szemben lakó Burger Flóri bácsi és felesége is törik a fejüket. Bonciék szerencsére éppen itthon vannak. Ö amúgy is módszeresen kutatja a falu emlékezetét. Jobb ötlet híján Kati nénihez, a keresztállító Frei Márton-Brogli Katalin leányához indulnak, neki több amerikás rokona is van.

Kedves fogadtatás, lassan körvonalazódik miért jöttünk. Számtalan kivándorolt rokon neve merült fel. Adatok egyeztetése, nem nagyon egyeznek. Kati néninek rémlik, hogy a 70-es években járt itt valaki „Amerikából”, de az nem az Ö, hanem a Hauserné Vinkler Emma néni rokonsága, próbáljuk meg, talán emlékszik valamire. Azért még előkerül néhány „amerikás” fénykép a derengő távoli emlékek tisztázására.

Itt is szíves fogadtatás, invitálás a szobába, néhány rövid adategyeztetés, és megvan! Előkerül a családi fényképalbum és itt is megvan! A képen a hölgy nagymamája, kintről küldött fényképen, közben könnyek gyűlnek a szemek sarkában. További fénykép, rajta a nagymama és az anya. Már biztos, hogy jó helyen járunk. Néhány már-már feledésbe merülő történet foszlány a kiment rokonokról, a 1960 körüli években rövid időre visszalátogatott nagymamáról, aki a jelenleg a templomot díszítő stációt adományozta a néhai Hoffman János plébános kérése szerint a falunak, majd a hagyaték elrendezése után ismét elutazott, immár véglegesen. Néhány hazaküldött levél emléke kerül még elő az emlékezés távolából. Mindenki nagyon meghatódik. Finom sütemény, némi jó bor az asztalon, igazi jó kínálás!

Az Idegen, aki már rokon és nem is annyira idegen a faluban! Vissza a templomba. Fényképek a stációról, a nagyapai házról, a nagymamai házról! A tornácon álló karosláda talán a nagymama idejéből való és az idegenből a lányát hazairányító anya emlékében is élhet még! Fotók készülnek mindenről. Az utolsó út Zsuzsához vezet: vesznek egy KÁROLYFALVA-könyvet emlékül. Majd búcsúzás a nem oly idegen idegentől. Még kocsiba szállás közben elmondják: irány az alföld, az édesapa onnan való, talán ott is sikerrel kutakodnak majd a Holló család után, aztán Szegedre a paprika hazájába, hogy testközelből ismerje meg ezt a fontos fűszert - amelyről eddig csak elmondásokból hallott, s csak „hasonló” felhasználásával ismeri a magyaros ételeket -, hogy a magyaros ízeket megaranyozó paprikával ismerkedjen Terike! Holló Terézia – Kanadából: Theresa Hollo

Búcsúzóul elmondja, hogy harmincadikán repül haza, vissza a most 88 éves mamához, aki 10 évesen, 1931-ben hagyta el szüleivel és öccsével a falut, s viszi a hírt a károlyfalvi rokonokról, megnézve és röviden megtapasztalva a kicsiny falu levegőjét, a „csodálatos szép környék” képével. Reméljük, olyan érzések ébredtek benne, hogy jó emlékében őrzi meg ezt a napfényes, vasárnapi károlyfalvi kirándulást!

Isten velük! Hát – csak rossz lehet ott idegenben?

2009-04-28. Trifonov Tamás

További fejlemények:

Pár nap múlva telefon: híre ment a kissé titokzatos vasárnap déli látogatónak, s a család másik ágának, a nagymamának rokona jelentkezett. Rák Istvánné szül. Hochvárt Márta Teréz (ahogy magát nevezi, „Therry”) édesanyjának unokatestvére, s nagyon sajnálja, hogy elmaradt a találkozásuk, mert sok emléke van Terézia nagymamájáról, és édesanyjáról is, aki apjával járt itthon 1970 körül, s az egész családról, akikről a nagymamától, amíg élt, rendszeresen kaptak híreket. Azt is megtudjuk, hogy a templom csapóajtóját is a nagymama csináltatta, és egy misekönyvet is ajándékozott a templomnak. Gyors próbálkozás a Magyarországot felfedező körúton járókat utolérni az egyetlen kanadai email címen. Kevés esély, sajnos nem is sikerül. A Kanadában hazatérő Teréz csak a megérkezése utána kapta meg a híreket itthonról.

Azonnal válaszol, sajnálja az elmaradt találkozást. Már onnan küldi az alábbi képeket, melyeken a legszűkebb családja látható.

Brogli Mátyásné Hauser Katalin, unokái: William és Theresa Holló, lánya és veje: Brogli Mária és Holló Mihály – 1965

Brogli Mária és férje a Tiszabőről származó Holló Mihály 2006-ban. Azóta a férje meghalt.

A kapott adatokkal kiegészítettük a MyHeritage-n eddig is folyamatosan karbantartott károlyfalvi családokat ábrázoló családfát. (a link odavezet mindenkit)