Károlyfalvi nyitott pincék napja 2013. 07. 20-án

Szakítva a hagyományokkal idén elmaradt a szokott eső a pincenapunkon. Immár hatodik alkalommal – a hagyományteremtés jegyében – a károlyfalvi rész-önkormányzat szervezésében meghirdetésre és megtartásra került a felső pincéknél a nyitott károlyfalvi pincék napja. Ez a nap összeolvadni látszik egy másik helyi jelentőséggel bíró eseménnyel, az elszármazottak meghívásával, vendégül látásával, mikor is a község kicsinosítva, a legjobb arcát mutatva igyekszik kedveskedni az „elszármazottai” előtt. A jelen időnkben szerencsére már évente több alkalom is kínálkozik, s nem csak a templombúcsú és a szintén nyáron tartott falunap, hanem a rendszeressé váló s a legmegfelelőbb időt keresgélő pincenap is kiváló alkalmat teremt a nem kis számú elszármazott kötődését erősíteni! Remélhetően ezek az erőfeszítések erősítik a kötődést. Van rá példa hogy a szétszéledt család megtartva az ősök fészkét, s azt szépen kicsinosítva egy vidéki pihenő bázisnak használják azt! Méltánylandó hagyomány, s jó nézni az immár harmadik-negyedik felnövekvő generációt, mennyire magukénak tudják a helyet!

A település elöljárói mindent megtesznek s már az is hagyomány, hogy maradandó beavatkozást – csatornarenoválás, környezet-csinosítás, útjavítás - visznek végbe a befogadó város jóvoltából, bár ebből a műfajból sosem lenne elég, különösen ennyi szűk esztendő után.

Szóval készen áll a felső pincesor a vendégek fogadására! Elkészültek a megszokott poharak, kissé feljebb a megszokottól, de sátrat vertek a rendezők, s valóban méltányos 800 Ft-os belépővel - 10 db kóstolójeggyel egy pohár társaságában - invitálják a vendégeket. Lelkes pincetulajdonosok mosolygó arccal, teli lopóval invitálnak ismerőst és ismeretlent a pince mélyére. Édest, s még édesebbet, szárazat és „hagyományost”, szomorodnit kínálnak.
A pincék kicsinosítva, szépen rendben tartott hordókkal; a régi pincetulajdonosok büszkén kihúzzák magukat szép nemespenész telepeik előtt, melyeket az újonnan építők még csak irigykedve kívánnak, de egyöntetű az irányzat: egyre népszerűbbek a korszerű úszótetejű acéltartályok, melyek a kemény munkától „kifinomult” borok minőségét hosszan megtartják.

Az érdeklődök nem egyszerre érkeznek, hanem folyamatos a vendégek áramlása, ki igyekszik, és fentről lefelé ismerkedik, kik felfelé jobbra lefelé balra igazodnak, s még számtalan módszert lehet tapasztalni. Az ismerősök, a család pincéjénél tábort verő vendégek, s a szüntelenül mozgók keverednek a szűk völgyben. Stabil pontok a színpad környéke, s a lacikonyhát vert vendéglátók sátra. Az előzőn újhelyi fiatalok, amatőr művészeti csoportok váltják egymást, s a nézőknek kihelyezett székek késztetnek megállásra, pihenésre. Az utóbbi alatt ínycsiklandó illatok horgonyozzák le a vendégeket. Príma gulyásleves, finom lapcsánka, illatos szilvalekváros hájas sütemény egy tálcán ellenállhatatlanul kínálja magát, s az asztalokon még számtalan kelttészta kelleti magát.
A néhány poharat már legörgetők lábát és gyomrát kissé megpihenteti a szíves kínálás.

Mint kiderül az idei bor-megmérettető verseny nem került meghirdetésre, de mindegyik pincéjét feltáró tulajdonos szép emléktárgyat kap Hollóházáról.
A színpadon a művészeti produkciók sorának végére értek, s ezután helycsere következett: a nézők szereplővé rukkoltak elő, s a világot jelentő deszkákon táncmulatság kezdődött, s tartott sűrű sötét estéig!

Jövőre, ugyanitt, még többen!

Trifonov Tamás

Képek, hangulatok