II. Károlyfalvi nyitott pincenap, 2009. augusztus 16.

Tavaly a hagyományalapító augusztusi délutáni napon csillagos-félholdas vörös török zászlóval hívogatták a közönséget az első nyitott pincenapra a Felső-pincékhez. Az idén egy szintén temperamentumos, de az ősi kultúra örökségét hordozó görög néptánccsoport - élén jókora kék-fehér csíkos-keresztes lobogóval - ismét elindult a faluháztól a pincesor felé. Útközben a helybéliek csatlakoztak kétoldalt a menethez, mosolyogva, egyrészt a szűknadrágos, szoknyás, bojtoscipőjű férfiak látványán, másrészt a derűs, napsütéses jó időben idelátogató vendégek láttán, kik között szépszámmal képviseltették magukat az elszármazott helybéliek is.

A vendégek seregében a falun sétálva Szamosvölgyi polgármester úr és Csernainé Nezáczki Kati is részt vettek a menetben - aki mint képviselő és a településrészi önkormányzat elnöke a pincenap ötletgazdája és fő kivitelezője -, s mikor a színpadnak használt újtelepi kiszélesedéshez értünk, a Szócsin ház előtt ők léptek elsőnek a mikrofon elé, s üdvözölték a hatalmas fűz árnyékában összegyűlteket.

A görögök két csoportban adták elő műsorukat. Elsőnek a közismertebb, vidámabb hímzett fehérruhás népies-vidéki görög stílusból, majd a sötétruhás, polgáribbnak, (polic = város görögül) városiasnak tűnő, kimértebb, művésziesebb, lassú táncból kaptunk ízelítőt. Lenyűgöző volt a táncosokat kísérő autentikusnak tűnő zenekar előadása. Zenéjük átütő és szép volt, de a fiatalember éneke szinte áriai szinteket ütött meg. Sokan gépzenének gondolták, de nem! Minden a helyszínen egy hegedűből, egy tamburinból, egy dobból és egy tárogatóból, valamint a két énekes torkából szólt. Csodálatosan.

A görög táncok után a kis létszámú, de annál lelkesebb és most jókedvvel és kiválóan bemutatkozó helyi táncosok következtek. Mindössze négy pár táncolt, de lendületükkel betáncolták az egész „színpadot”. A legények egymással versengve figuráztak, a lányokkal csárdást jártak. Fokozták a közönség hangulatát, jókedvét az biztos!

.

A gyerekek nagy érdeklődéssel nézték az első sorból, illetve az árokpartról, s lelkesen tapsoltak. A helyi ünnepségek megszokott színfoltja az asszonykórus, most viszont meglepetéssel szolgált. Nem a megszokott, bevált számaikat adták elő, hanem kifejezetten erre az alkalomra összeállított, a borozgatásra előkészítő témájú, hangulatú műsorral rukkoltak ki.

A sátraknál egyre kelendőbbek lettek közben az erre az alkalomra díszített talpas poharak, hisz a műsor után a gazdáké lett a főszerep! A kóstolópohár tíz kóstolásra jogosító szelvénnyel együtt 600 Ft, igazán méltányos vendéglátás! A képviselőasszony pedig mindezt megtoldotta egy remekbe sikerült babgulyással, melyet a pincesor minden pontjára széthordtak, úgyhogy ezt megúszni nehezen lehetett! Ezen túl a pincetulajdonosok szinte mindenütt harapnivalót is kínáltak boraik mellé! Mi azt a taktikát választottuk, hogy szemrevételezésként felsétáltunk a legmesszebblévő pincéhez, és onnan lefelé haladva kíváncsiskodtunk!

Bízton állíthatom – nem titkolva elfogultságomat –, ez az ország egyik legtermészet-közelibb, legcsodálatosabb pincesora! Talán azzal fogja meg a látogatót, hogy milyen természetesen követi a hegy, illetve a két sor között húzódó vízmosás vonalát. Őseink jó érzékkel, a hivalkodást kizárva, csinálták meg pincéiket! Bár évtizedig majd feledésbe merülve aludta hosszú álmát, de mostanában új élet telepszik a felsőpincesor fái alá. Ennek népszerűsítése a mai akció, immár második alkalommal.

A vendégek híven a hagyományalapítás lehetőségéhez, jórészt régi ismerősök, a Zemplén már máskor is erre vetődött szerelmesei, de akadnak újak is, akik rácsodálkoznak a mesebeli völgyben meghúzódó pincesorra!

Bár zsűri nem volt, így a címeket csak én osztogathatom, de a legfényesebb (tartályok) címet biztosan Csikó Józsi nyerte volna el. A belőlük kínált sokféle bornak bőven volt kóstolója. Csak győzze a gazda! Az ő neve élre kívánkozik, úgyis, mint az egyik legodaadóbb résztvevő-szervezőé. Tőle jobbra Rendes Imre hobbi-pincéje hívogatta a vendégeket. Imre új ággal és az öregpince felújításával büszkélkedhet. Bár bora más szőlején termett, minősége - szerintem - kiváló!

Szűcs Pisti pincéje is igen népszerű volt. Kínált borai hagyományos károlyfalvasi minőséget mutatnak, nem a divatot követik, hanem a hagyományokat! Szép, téglából rakott polcai egyediek. És igen jól tud kínálni, híven a károlyfalvi szokásokhoz. Bartus Paliék és Némethy Putyiék a pince elé telepedtek. Bőséges kínálatuk finom sült hallal is kiegészült. Lefelé haladva következett egy újdonsült pincetulajdonos. A faluban erdei iskolát üzemeltető Papik István szívesen invitált ismerőst, ismeretlent pincéje előtt álló asztalához, profi vendéglátós módjára.

Következett számunkra a babgulyás, Csernaiék pincéje előtt. Igazán finomra sikerült. A hozzá kínált sokadik pohár bor ragyogóan illett a gulyáshoz. A Mátyáspince borásza sem választhatta volna ki jobban! Az asszonykórus által kínált sütemények a jól ismert károlyfalvi házi sütemények ízei utánozhatatlanul, különösen így vegyesen. Falatozásunk és a borkóstolásban tartott szünet alatt befutott a polgármester úr, aki ügyesen lavírozott a felé irányuló számtalan kínálási próbálkozás közepette, de mikor Kalán Kati elé tartotta a szalonnás falatkákkal telt tálcát, nem tudott ellenállni.

A károlyfalvi asszonyok a kórus formaruhájában a kínálás legprofesszionistább mesterei. Még szerencse, hogy az ételeket és nem a bort bízták rájuk. Józan ember nem maradt volna!

Útbaesett még Hauser Laciék pincéje, kik a pince előtt várták és invitálták beljebb vendégeiket. A hosszú, tekervényes régi pince érdekes emlék a régmúlt időkből: ilyen helyekre bújva vészelték át a II. világháborús fronthelyzetet a helybeli családok. Szembe, kicsit lejjebb Fischer János és Hochvárth János – két korosztály! – közösen kínálták a borukat. János bácsi hajdani és közelmúltbeli emlékekkel is bőven szolgálhat a fiatalok részére. Mint mondta, emlékiratán dolgozgat idős napjaiban.

Legalul balra Durányikék hajdani pincéjük előtt jófajta vöröst kínáltak a kései vendégnek, vele szemben pedig egy nem falubéli pincetulajdonos invitált asztalához, helyben és a hercegkúti határban termelt borait kínálva. Egy zavaró momentum volt számunkra: lobogóval hirdette pártszimpátiáját. Jó lenne a jövőben megőrizni a rendezvény politika-függetlenségét.

Mire a pincesor aljára értünk, már hangolt a zenekar. Élőzenével most először kedveskedtek a vendégeknek. Sok embert ott marasztalt az újhelyi csapat hetvenes-nyolcvanas éveket idéző tánczenéje.

A hagyományteremtő 2. Károlyfalvi nyitott pincék napja sikeresen zajlott le. Az idő a tavalyival ellentétben eső nélkül kitartott egész este. Némely vendég ennek ellenére kicsit ázottan tért vissza a faluba, bár ez évente egyszer – a hagyományteremtés kedvéért megbocsájtható.

Jövőre ismét nyitott pincék napja! Próbáljunk még nagyobb nyilvánosságot szerezni neki!

Szöveg: Trifonov Tamás

Képek: Trifonov Tamás, Szabó Béla

Szabó Béla képmontázsát innen megnézhetik!