Új
könyv jelent meg Hercegkútról Naár János és Tamás Edit tollából
Hercegkút / a tanulmányokat írták Naár János
és Tamás Edit ; közlésre kerül Balassa Iván néprajzi gyűjtése ; szerk. Tamás
Edit ; [fotók Balassa Iván et al.]. – Hercegkút : Hercegkút Község Önkorm.,
2010. – 351 p. : ill. ; 24 cm
Előszó Rák József. - Német nyelvű
összefoglalóval
ISBN 978 963 06 9699 9 fűzött
Naár János hercegkúti
pedagógus és helytörténeti kutató valamint Tamás Edit a sárospataki Rákóczi
Ferenc Múzeum múzeológusa, a hegyaljai svábok történetének kutatója szép
kiállítású könyvben összegezték munkájuk eredményét: Hercegkút történetét -
beleágyazva a korabeli magyar és európai eseményekbe-viszonyokba, s lebontva
egészen az egyes családokig. Kiegészítve az egyházközség történetével s Balassa
Iván 1950-es évekbeli néprajzi gyűjtéseivel kerek monográfia állt össze.
Naár János az egyes családok
eredetének nyomába eredve (szakirodalomban, dokumentumokban, s valóságosan a
helyszíneken is) a község eredetét is feltérképezte, összegezve a kutató elődök
eredményeit, és felfedezve, segítségül híva más mai megszállott kutatókat is.
Részletesen bemutatja a betelepülés körülményeit, a betelepülőket,
erőfeszítéseiket a megélhetésre, faluteremtésre, s a kötet leghosszabb
fejezetében (p. 37-152.) számbaveszi a betelepülő családokat. A hercegkúti,
sárospataki és németországi anyakönyveket óriási munkával kitanulmányozva
felállítja a betelepülő családok pontos családfáját, kiderítve pontosan a
származás helyét is. Ezek a családok: a Rák, Matisz, Mayer, Moser, Straub, Hörmle, Fetzer, Merkle, Roos, Alber,
Fischinger, Narr, Götz, Stumpf, Hoffmann, Winkler, Beimli, Ulimájer, Baumgartner, Bosch, Braun, Espák,
Fischer, Frikker, Göttli, Kleiner, Kult, Joósz, Kerchner, Kerli, Leitner és
Schmied famíliák. A származási helyek: Renquishausen, Denkingen, Wehingen,
Lautlingen, Binswangen, Luttingen, Harpolingern, Dürbheim, Wehr,
Schweinningen, Bubsheim, Empfingen. Egy-
egy helységből néhány család jött a nehéz és végleges döntés meghozatala után,
s itt, a hazateremtés nehéz évtizedeiben kovácsolódtak faluközösséggé, már akik
maradtak, s nem vándoroltak tovább, s a később érkező betelepülők. Naár János
Balassa Iván után szintén úgy gondolja, hogy Károlyfalva az első 1-2 év után a
Trautsonfalváról odébb költözöttekből jött létre. (Anyakönyvi bejegyzések akár
ezt is igazolni látszanak: az első trautsonfalvi bejegyzés a pataki
anyakönyvben 1750-ből való, az első karlsdorfi pedig 1752-ből.)
A kutatás részeredményei előzőleg megjelentek a Hercegkúti hírek hasábjain.
Tamás Edit szélesebb összefüggésekbe helyezve vizsgálja a falu 18., 19. és 20.
századi életét, népességét, dokumentumok tükrében, melyek közül különösen
érdekes például az 1869-es népszámlálás összeírása a lakókról. Az adatok között
sok károlyfalvi vonatkozású is van, például ezekben az években a károlyfalvi
születésű Brogly Miklós Trautsonfalva plébánosa. Nem maradhat ki a 20. századi
történet tragédiája: 132 lakos: 18-30 éves lányok, asszonyok és 17-45 éves
fiúk-férfiak elhurcolása a Szovjetunióbeli munkatáborokba 1945. január 2-án, a
német származás okán. A Donyeck-medencében végeztek évekig embertelen körülmények
között nehéz bányamunkát. Tizenöten nem élték túl a megpróbáltatásokat, a
többiek 1946 és 1949 között csoportokban érkeztek haza. Köztük volt például a
károlyfalviak által is jól ismert Götz Pál plébános.
Naár János feldolgozza az egyházközség történetét is, amely státuszt a falu már
1788-ban megszerezte. A templom építészetének, felszereléseinek, harangjainak
részletes leírása olvasható a fejezetben.
A kötet végén olvashatjuk a második világháború hősi halottainak életrajzát (52
fő, összeáll. Naár János), és nevezetes szülötteinek bemutatását (Tamás Edit
által), kik a következők: Braun István érseki tanácsos, Götz János főügyész,
Götz János szobrász, Joósz Gábor gépészmérnök, Stumpf György hitoktató, Stumpf
István jogász, politológus.
Érdekes része a
könyvnek a Balassa Iván néprajzi gyűjtéseit közlő fejezet. A gyűjtéseket
1957-ben végezte a neves néprajzos, és számos fényképet is készített a faluban.
Az adatközlők a paraszti gazdálkodásról, az ünnepekről, a népszokásokról,
lakodalom menetéről beszélnek, s ezeket az eredeti lejegyzésben, oral history
formájában olvashatjuk.
A kötet fekete-fehér illusztrációit nagyrészt a Balassa Iván-készítette, és
más, a sárospataki múzeum tulajdonában lévő fotók teszik ki. Lenyomatok egy
letűnt világból, amelyre az idősebbek még emlékeznek; a régebbi dokumentumok és
felderített tények pedig még régebbi múltjukhoz kapcsolják a ma élőket, akik a
mindig is öntudatos, szorgalmas svábok méltó mai utódai.
További információk a
faluról:
(Trifonovné
Karajz Borbála)