Falunap

16. nemzetiségi néptánc- és kórustalálkozó

2012. június 30.

1996 óta ünnepli a falu – a kisebbségi önkormányzat szervezésében – ilyen formán magát, és ad fórumot saját és meghívott amatőr művészeti csoportoknak a megmutatkozásra.

A közönséget és a vendégeket Szebényíné Deutsch Zsuzsa kisebbségi vezető és – Szamosvölgyi Péter polgármester és a maga nevében – Csernai Ferencné képviselő-részönkormányzatvezető köszöntötte. Mindketten hangsúlyozták, milyen örvendetes, hogy vendégeinkkel közösen emlékezhetünk gyökereinkre, s erősíthetjük ezt a tudatot a közösség tagjaiban, kicsiben-nagyban.

A kezdő műsorszám az összes kórus előadásában a német nemzetiség himnusza volt. Majd saját kórusunk következett, sajnos hiányosan, mert egyik oszlopos tagja betegséggel küzd az újhelyi kórházban.

A sváb és magyar dalokból álló csokrot szlovákiai vendégek követték Csicser községből: táncoló fiatalok, akik fehér harisnyájukban hősiesen ropták a forró színpadon. A közönség most kedvezőbb helyzetben volt, a széksorok fölé a gondos házigazdák fehér sátrakat emeltek, így elviselhető volt az idei nyáron már nem példátlan hőség.

A szomszéd hercegkútiak kórussal és gyermek-tánccsoporttal képviseltették magukat: a kórus Csehi karnagy vezetésével szépen énekelt, a gyerekek is dícséretesen igyekeztek helytállni.

Ezen a ponton következett az a produkció, amely bármely nem amatőr színpadon megállja a helyét: újhelyi táncosok – köztük a közismert Hlinyánszky Tamás – Újhelyi képeslapok címen, erre a témára felfűzött jelenetekből álló táncjátékot mutatott be. A táncosok utazóruhában, bőröndökkel érkeztek a színpadra, a felvezetésben és a táncok közötti összekötésekben képeslap- illetve levélszövegek, üzenetek hangzottak el, a huszadik század eleji Újhelybe és Újhelyből írt lapokról, amelyek valószínűleg a nemrég megjelent Újhelyi képeslapok c. könyvből származnak, talán az ötletet is a könyv adta az összeállításhoz. A levelek a mindennapokról tudósítanak: barmicvóról, szüretről a városban eltöltött kellemes vakációról, környékbeli kirándulásokról, vagy a távolban munkát vállaló apa érdeklődéséről lányai felől. A témák illetve célhelyek szerint alakulnak a táncok: érett táncosok közös, kettős és szóló táncai, folyamatosan felidézve a szétszóródást, utazást, búcsút.

Meghallgathattuk még az ináncsi asszonyok nótáit, megnézhettük a Sátorhegy táncegyüttes három párjának bemutatóját, s végül a törökbálinti barátnők mindig fiatalos, ötletes bemutatkozását: ezúttal a drindli különböző változatait mutatták be és népszerűsítették a hagyományostól a modernebb, akár farmeres variációkig.

Mint máskor, most is a kisebbségi önkormányzat tagjainak, támogatóinak, segítőinek áldozatos munkája előzte meg az ünnepet, így a vendéglátás most sem maradt el. A műsor után gulyással és borral tartottak jól mindenkit, s közben az érkezőket töltött káposztával és búzamáléval fogadták. Ez utóbbi mindenki számára meglepetés volt: Mecskes Anna néni süteményét a menye, Hauser Antalné Bartus Katalin elevenítette fel: a nokedli sűrűségű kelttésztát a tepsibe öntve hagyják megkelni, majd a tetejét vaníliás tejjel locsolják, dióval hintik, s így sütik meg. Egyszerű a recept, de a sütés nagy óvatosságot, gyakorlatot és jó sütőt igényel.

A műsor és vacsora közben régi ismerősök találkozhattak, beszélgethettek, s a vacsorát követően éjfélbe nyúlóan szórakozhattak, táncolhattak az utcabálon a táncoslábúak.

szöveg: Trifonovné Karajz Borbála
fotó: Trifonov Tamás
video: Rádai Dénes