Emlékkő-szentelés, 2010. október 17.

Szép nap volt a falu történetében a fenti nap, a 2001. augusztus 18-aihoz, a betelepülés 250. évfordulójához hasonlítható. Beért egy nemes, szép kezdeményezés, amelynek előkészületeiről, a gondolat születéséről már hírt adtunk.

Hauser Zoltán, Kis-Tóth Lajos, Naár János és Stumpf János, a megyebéli sváb települések szülötteinek ötletéből és szervező munkájuk eredményeként – a négy község önkormányzati vezetőinek (Hercegkút: Rák József, Károlyfalva: Szebényi Gáborné Deutsch Zsuzsa, Józseffalva (Sárospatak): Stumpf Bálint, Rátka: Héring Istvánné) támogatásával, s a Fekete-erdő-vidéki, Tuttlingen tartománybéli helységek: Denkingen, Dürbheim, Wehingen és Renquishausen jóvoltából egy-egy emlékkő, szikladarab került a nevezett községekbe, „hogy a származáshoz kötődésnek szimbolikusan kifejező emléket állítsunk”.

A falunkba hozott kő felszentelésére az október 17-i vasárnapon került sor.

Az esemény felvillanyozta a falu lakóit, az előkészületekbe sokan és lelkesen bekapcsolódtak: a régi és az újonnan választott nemzetiségi önkormányzat tagjai/vezetői (Szebényi Gáborné, Burger Györgyné, Némethy István, Tóth János), az egyháztanácstagok, az asszonykórus illetve a minden alkalomra szívesen sütő-főző asszonyok, kőművesmunkához értő férfiak, akik a talapzatot készítették s a követ emelték (Hauser László, Fodor Miklós, Csikó József), s maga Hauser Zoli, aki Egerből irányította, szervezte a készülődő ünnepséget, és személyes adományokkal is hozzájárult annak szépségéhez, teljességéhez.

A 10 órakor kezdődő szentmisét (amelyet a városi televízió is rögzített) Kecskés Attila plébános celebrálta. A mise végeztével Dr. Hauser Zoltán, az egri főiskola rektora mondott (ahogy ő mondta, „Csere Marci és Winkler Emma fiaként”) rövid beszédet, amelyben ismertette az emlékkő állítás előtörténetét, célját, s okos és szép szavakkal fejtette ki szimbolikus jelentőségét, méltatva ideérkező őseink nem könnyű elhatározását, elszántságát, s kemény munkáját, amellyel házat, hazát és közösséget teremtettek itt a semmiből. A szép beszédet - a templomban szokatlan módon - elismerő hálás taps követte.

Az ünnepség kinn a templomkertben folytatódott az emlékkő leleplezésével és megszentelésével, mely méltó helyen, a falu központjában, a templom és az iskola között nyert elhelyezést. Az emlékkő-szentelés jól szervezett, mértéktartó, méltó és felemelő volt. Szebényiné Deutsch Zsuzsa, a nemzetiségi önkormányzat elnöke kérte fel a közreműködőket: Hauser Zoltán és Csernai Ferencné oldotta meg a szalagot, Burger Györgyné és Tóth Mihályné emelték le a leplet, Tóth János és Némethy István álltak őrt illetve segédkeztek. A plébános úr megszentelte a követ, minisztránsai Matisz Máté, Hochvárt Benjámin, Tóth Ákos és Kristóf voltak. A kő körül az egyháztanácstagok, a nemzetiségi önkormányzat tagjai, az éneklő asszonyok, a meghívott vendégek, az önkormányzati képviselő s a többi sváb falu képviselői alkottak kört, s a tágabb körben a templomi/falusi közönség figyelte-tisztelte meg az eseményt.

Az emléktábla magyar és német szövegét Tóth Melinda olvasta fel, az asszonykórus komoly szép ünneplőben elénekelte a magyarországi németek himnuszát, melybe bekapcsolódtak mások is, akik ismerték az éneket. Jó volt itt lenni, tanúja lenni annak, hogy egy közösség éppen megbecsüli a múltját, visszagondol a gyökereire, s ez ezekben a percekben a komoly, meghatott összetartozás érzését kelti a jelenlévőkben.

A meghívott vendégeket állófogadás várta a parókián, melyet az utóbbi években tölt meg élet. A meghatottság derűs jókedvű beszélgetésekben oldódott, pompás falatok és finom itóka kíséretében. Újra szólt most már lazábban Hauser Zoli, asztalhoz invitálva mindenkit, köszöntötte a jelenlévőket Csernainé Nezáczky Kati önkományzati képviselőnk, és az egyházközség nevében Tóthné Bosch Kati megköszönte Zolinak és munkatársainak az ötletet, a kivitelezést és a szép ünnepet.

„Emlékezés

Településünket nagyobb részt a Schwarzwald Baar-Heuberg területéről elszármazott svábok hozták létre a XVIII. század második felében. Az elmúlt kettő és fél évszázad történelmi viharai sem tudták kioltani az eredethez kötődő emberi érzést és kulturális identitást. Az itt élőkben a mai napig fellelhető a gyökerekből táplálkozó életfilozófia. Különösen örvendetes ennek újrafelfedezése az utóbbi néhány évtizedben.

Ezt nagyra értékelve jutottunk arra az elhatározásra, hogy a származáshoz kötődést szimbolikusan kifejező emlék felállítását kezdeményezzük. Ennek megvalósításához őseink szülőföldjéről egy természetes állapotú kő adományozását kértük Rudolf Wuhrer, Denkingen polgármesterétől Károlyfalva-Karlsdorf részére. Szándékunkat az első megkeresés után nagy empátiával gondozta, annak jelentőségét felismerte.

Hisszük, hogy ez az adomány jelentős mértékben hozzájárul a Zemplénben élő sváb leszármazottak nemzetiségi tudatának megőrzéséhez, a német-magyar kapcsolatok ápolásához és fenntartásához. Ez a kezdeményezés egyben egy újabb építőköve közös európai otthonunknak.

Isten áldjon meg mindnyájunkat!

Hauser Zoltán, Kis-Tóth Lajos, Naár János, Stumpf János szervezők (2010)”