Búcsú, 2012. május 13.

Az idő nem kedvezett az idei búcsúnak, melyet Nepomuki Szt. János tiszteletére tart az egyházközség. Szombat délben még haltunk meg a melegtől, néhány óra múlva már hideg viharos szélben didereghettünk, de a falu kicsinosítva, tisztán várta a vendégeket. Reggelre csitult a szél, de a hideg maradt. Ennek ellenére néhány cukorka és játékárus felverte sátrát a gyerekek örömére. Kis unokaöcsénk szívós ragaszkodással elérte, hogy minden rokontól különböző típusú transzformereket kapjon, nem hagyva rábeszélni magát más játékokra. Adja Isten, hogy ilyen eltökélt legyen felnőttként is céljai elérésében; előlegezzük meg, hogy jók lesznek azok a célok. A fél 11-kor kezdődő szentmise vendégpapja a faluból származó, most Hernádkak térségében szolgáló Jaskó László volt. A Károlyfalváról származó papok közül a legfiatalabb, még egyedül élő plébános megemlékezett a falu és a templom múltjáról, felemlegette az innen származó papokat, mondván, hogy nem a sor befejezője, hanem a következő nemzedék elöljárója kíván lenni. A templom megtelt, bár a hazalátogató vendégek száma valószínűleg évről évre csökken, hisz a tősgyökeres, a búcsút megtartó családok száma is csökken. Az újonnan betelepedők még kevésbé tudnak azonosulni a falu számukra ismeretlen ünnepével. Remélhetőleg ez is megváltozik a jövőben, s az asszimiláció a pozitív oldalait is megmutatja. A hívek elkötelezettsége is kisebb, a megelőző szombaton ketten takarították a templomot. Délutánra elmentek az árusok, elcsendesedett a falu, legalábbis a főutca.

A Luktában ugyanis focimeccs zajlott kis, de jókedvű közönség előtt, a lassan javuló időjárás kegyéből valamint a részönkormányzat jóvoltából régi hagyományt elevenítettek fel: pár éve újra van focimeccs a búcsú délutánján. Tavaly a gyakorlottabb bányácski csapat volt vendég, idén a régi hagyományoknak megfelelően Nősök – Nőtlenek mérkőztek meg egymással, jövőre talán Alvég – Felvég. A mérkőzés vezetői és kommentálói – mindenkit folyamatosan szórakoztatva – a pálya szélén ülő, onnan figyelő Iván Csaba és Tóth Zoltán voltak. A mai kor szokásainak megfelelően, nem kellett feltétlen házassági levél, hogy az elkötelezettnek látszó férfiak a nősök között szerepeljenek, így néhány fiatalabb is erősítette az érettebb csapatot. Kezdetben az éltesebb nősök csapata szerezte meg a vezetést, de a meccs végére a fáradó csapat előnyét a véghajrát jobban bíró nőtlenek kiegyenlítették. Néhány látványos egyéni alakítás, a mindkét oldalon jó kapus teljesítmény is tetszést aratott. A gólokat a végletekig kijátszott szituációk előzték meg, a távoli lövések sokszor célt tévesztettek. Az eredmény végül kiegyenlítődött: 4:4.
A közönség jól szórakozott, mindenki ismert mindenkit, nem vendégfellépők produkcióit nézték, régi jó „békebeli” hangulat volt. Még szerencse hogy az előre látó szervezők két üveg pezsgővel készültek, így könnyű volt a döntetlent honorálni.

Trifonovné Karajz Borbála – Trifonov Tamás