Adventi várakozás
2010. december

Kemény hideg, tartósnak ígérkező szép hótakaró foglalja keretbe az adventi heteket. A Mikulás már elhozta ajándékait, a karácsonyi dekorációk kikerültek a házakra. A templomban reggelenként rorátéra gyűlnek össze a hívő emberek, esténként a szent család keres szállást – ezúttal a parókián.

Többen felkeresik a téli erdőt fagyöngyöt (netán karácsonyfát?) keresve, fiatalok szánkózóhelyre vadászva.
A pincetulajdonosok aggódva nézik, hogy a szokatlan téli ár mennyire veszélyezteti pincéjüket.

Hó fedi a temetőben a sírokat, s a szépen felújított fehérbe öltöztetett faluház ünnepre várja az embereket.
A kisebbségi önkormányzat óvodával, iskolával, művészeti csoportokkal karöltve kedves előestével ünnepel.

Az óvodások még terelgetve, összebújva, bumfordian játszanak betlehemest,
az újhelyi Petőfi iskola első osztályosai klasszikus és kortárs téli versekből, dalokból összeállított játékos, nívós csokrot adnak elő, ügyesen, bátran, fesztelenül, köszönhetően a drámapedagógiának, s tanítóiknak. (Csak azt a „tagintézményt” tudnám feledni; az igazgatóhelyettes azonban iskolának nevezi az iskolát)
Lendületes táncot ropnak a tenyérnyi színpadon a Sátorhegy együttes táncosai,
s végül az asszonykórus karácsonyi dalokat énekel, kántál, s falusi kislányok, kisfiúk mondanak verseket.

Jöhet a sütés-főzés, az ajándékok csomagolása, s a szenteste.

Jó lenne betlehemesek csengettyűjét, s fel-felhangzó énekszót, kántálást hallani az utcán, mielőtt elmegyünk az éjféli misére,
s jó lenne, ha mindenki találkozhatna szeretteivel az ünnep napjain