2011 december, év vége

Eltelt egy év. Milyen is volt? Mi történt körülöttünk és velünk? Többek, jobbak lettünk-e vagy sikerült-e csak megőrizni magunkat, jókedvünket, bizalmunkat a világban? Ha nem a világban, magunkban, egymásban. Családunkban, társunkban, belülről vezérlő vezérünkben. „Az én vezérem bensőmből vezérel”. Ha kívülről nem jön a megerősítés, elég erősek vagyunk-e ahhoz, hogy József Attilához hasonlóan bízzunk a magunk belső értékrendjében, s bátran hagyatkozzunk rá, amikor körülöttünk minden elbizonytalanodott, nincs megbízható igazodási pont, egyre erősebb a káosz. Az országos zűrzavar kicsiben itt van köztünk is. Feljelentjük a másikat, pereskedünk, hajdani jó barátok, rokonok fordulunk egymás ellen, elherdáljuk az ölünkbe hullott lehetőségeket is, összefogás helyett széthúzunk, torzsalkodunk, élünk bele a világba, csak a legönösebb érdekeinket tartva szemünk előtt. Persze nehéz időkben a legfontosabb túlélni, megmaradni. És mikor volt könnyű eleinknek, őseinknek? Szinte sosem, de a földbe mint megélhetésbe és szellemi forrásaikba: vallásukba, hagyományaikba, a közösség erejébe kapaszkodva megtartották nekünk a falut. Ma mások a kihívások, más veszélyekkel kell megküzdenünk. Ezt a kort nekünk kell megélni és túlélni úgy, hogy gyerekeink is ép szellemmel nőjenek fel, a világot ne kiismerhetetlen, idegen káoszként érzékeljék, s nekik is kialakuljon a megbízható belső iránytűjük. Folytatva József Attila sorait: „Emberek! nem vadak, elmék vagyunk”. Ez a legfontosabb, amiben bízhatunk.

2012. június 11-én és 16-án délben értünk szól majd a falu harangja a Kossuth rádióban. Adjon ez is erőt az új évben!

(Trifonov Tamás, Tné Karajz Borbála)