Őszi képek

Október folyamán megvoltak a szüretek, az átlagosnál kevesebb és gyengébb minőségű terméssel.
A falukép tovább változik néhány ponton, s ezek örvendetes változások: a főutcán lévő lakatlan házak közül kettő új életre kel. A volt Csajka-ház ifjabb Bartus István tulajdonába került, felújítása, átalakítása már folyamatban van. A volt Schmidt és Rák közös porta új gazdája Rák István. Az utcai - már amúgy is régen romos - ház lebontásra került. Reméljük, utcaképbe illő takaros családi házak szépítik majd az utcaképet.
A faluház renoválása megkezdődött még az őszi önkormányzati választások előtt – ez még az előző ciklus programja volt – szépen halad a befejezés felé.

A Halottak napja idén hétfői napra esett, a sírok díszítése, a gyertyagyújtás, a hozzátartozók hazalátogatása így három napos ünnep/emlékezés lett a szép őszvégi napokon. Előzőleg az egyházközség az évente beerdősödő hátsó részről kivágta az akácokat, több régi sírkőmaradvány újra láthatóvá lett. Be kellene végezni a munkát: a tönköket, ducskókat kihúzni, kiírtani, hogy füves, ligetes maradjon ez a temetőrész is.

Szomorú hír: az ünnep előtti pénteken meghalt Hochvárt János - Jani bácsi -, aki a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnökeként a rendszerváltást megelőző és követő években nagyon sokat tett a faluért, a német nemzetiségi hagyományok felélesztéséért, kezdeményezője és ösztönzője volt a Hauser Zoltán-szerkesztette falumonográfia megszületésének is.
Az örökség-ápolás stafétáját a 2000-es években adta át fiatalabb földijeinek, példát adva az önzetlen lokálpatriotizmusra.
Köszönet az úttörő munkáért, nyugodjék békében!

---------------------------------------------------

Az ősz tarolni látszik: a nemrég, szeptember elején meghalt Hochvárt Vendu (Rudi) után szeptember végén a Végardón nehéz özvegyi sorban élő, onnan sűrűn hazalátogató Deutsch Monika, most október végén pedig Jani bácsi távozott közülünk, aki talán keserűen élte meg, hogy megkezdett munkájában fiatalok álltak a helyébe. November elején az örök tréfamester Karajz Anti tréfái apadtak el örökre, s őt követte az Újhelyben élő Schmiedt Vendel (Pede), aki poraiban tér meg szülőfalujába. S mi élők tétovázva és megrendülten állunk a koporsók mellett, még innen, hogy majd egyesével mi is megtérjünk ide, az őseink által körülárkolt temetőbe, csak emlékeinket hagyva magunk után szeretteink, utódaink lelkében. Becsüljük meg az életet, az éveket és egymást, hogy minél kedvesebb legyen ez az emlék!